Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Szabó Mária: Munkásmozgalmi életrajzok Magyarországon 1944-ig

listákra gondoltam elsősorban, amikor ennek a kis munkának a kiadását elhatároztam". „ . . . bemutatom a szocialista munkásmozgalom mai fiatalabb nemzedékének az előtte járt generáció érdemes harcosai közül azokat, akik az egyes országokban a munkásmozgalom élén haladtak." 1939-ben, a háború első évében járt már a világ, amikor a Népszava Kiadó a Szociáldemokrata Párt vezetője, Garami Ernő (1876— 1935) életéről emlékkönyvet jelentetett meg.

22 A mozgalom korabeli szociáldemokrata teoretikusai sokoldalúan elemezték Garami munkásságát és személyiségét. Révész Mihály a történelmi kort mutatta be, Szakasits Árpád, Garami személyében a tragikus hőst. . . , F(üsti) Molnár Sándor: A marxizmus magyarországi magvetőjét, Várnai Dániel a politikust, Kondor Bernát pedig személyes emlékein keresztül jelenítette meg a munkáspolitikus személyiségét. Magyar nyelvű munkásmozgalmi életrajzok 1920 és 1944 között a Szovjetunióban is megjelentek. 1920-ban például Lunacsarszkij

23 Marx Károlyról szóló megemlékezése. 1931ben a Sarló és Kalapács a 60 éves Bokányi Dezsőről emlékezett meg. A folyóirat 1929 és 1937 között folyamatosan több visszaemlékezést is közölt a forradalmi munkásmozgalom történetéről és az eseményekben részt vett személyiségekről. 1933-ban kiadták Kun Bélának Marxról szóló előadását.

24 Az eddig feltárt biográfiai adatok alapján úgy tűnik, hogy a II. világháború éveiben Moszkvában az Idegennyelvű Kiadó is jelentős szerepet vállalt a munkásmozgalmi vezetők életrajzának közreadásában. 1944-ben kiadta többek között V. 1. Lenin

25 és J. V. Sztálin életrajzát magyar nyelven. A Marx—Engels Intézet és a Moszkvai Idegennyelvű Irodalmi Kiadó kötetei mellett — bár kisebb jelentőségű, de említésre méltó tény, hogy a nyugati emigrációban élő magyar munkásmozgalmi vezetők is publikáltak magyar nyelven biográfikus ihletésű, memoár jellegű köteteket. Ezek sorába tartoznak többek között Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen — és Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében című, 1922-ben és 1923-ban Bécsben, illetve Münchenben megjelent munkái, vagy Bécsben a Fischer Verlagnál megjelent más művek. Többek között a Marx—Engels filozófiai és politikai fejlődése

26 c. kötetet. összességében azonban a századfordulótól a felszabadulásig külföldön megjelent magyar nyelvű munkásmozgalmi életrajzok, sajtóközlemények és fordítások pontos feltárása, számbavétele és értékelése a közeljövő kutatásainak feladata. 1939 és 1944 között, úgy tűnik, a mozgalmi életutak feldolgozása és publikálása háttérbe szorult Magyarországon. Jelenlegi ismereteink szerint egyetlen jelentősebb kötet jelent meg 1942-ben, Révész Mihály: Táncsics Mihály és kora, szintén a Szociáldemokrata Párt kiadásában. Az életrajzi kötetek, az életrajzi vonatkozású sajtócikkek gyakorlati haszna az élő mozgalom szempontjából több dimenzióban jelentkezik. Mindenekelőtt a személyiség és a történelmi kor összefüggésének ismeretében hagyományozódnak át és válnak ismertté a munkásmozgalom pozitív tapasztalatai, sikerei és kudarcai, ünnep- és hétköznapjai. A kiemelkedő személyiségek vonzásában megjelennek és ismertté válnak a mozgalom „szürke eminenciásai", sőt a tömegek is. A mozgalom számos ismeretlen harcosa kerül emberközelbe. Nem lebecsülendő az a hatás sem, amelyet a biográfikus feldolgozások az olvasók érzelmeire, cselekedeteire és világnézeti felfogására gyakorolnak. A nagy személyiségek életútjának nevelő hatása, nézeteik szuggesztív ereje, világnézeti elkötelezettségük és személyiségük varázsa rendkívül mély és erős hatású lehet. A biográfiákból tárul fel a korszak levegője, az az atmoszféra, amelyben a mozgalom történései végbementek, mindez szerves kölcsönhatásban a személyiség fejlődésével együtt elevenedik meg. Végül is a tényeken és a történelmi dátumokon kívül a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom számos érdekes akciója,

27 így például az első magyar május elseje, vagy a szocialista nőmozgalom kialakulása, sztrájkok szervezése, előkészületei, hangulata, a választójogért folytatott küzdelem, vagy a magyarországi munkássajtó megszületése, a szakszervezeti mozgalom kialakulása, az Internacionálék belső légköre, döntési szituációi, tehát a mozgalom „titkai", esetenként „intimitásai" és objektivitásai is, legplasztikusabban, a szubjektivitástól ugyan sokszor nem mentesen, ámde mégis e biográfiai kötetekből tárulnak fel az érdeklődő utókor és a kutatók előtt egyaránt. Az 1873 és 1944 között Magyarorságon, illetve bárhol a világon magyar nyelven megjelent munkásmozgalmi biográfiák egyúttal a munkásmozgalom sokszínűségét, esetenként megosztottságát és különböző irányzatait is tükrözik. Nem egyszer egy-egy emlékiratot, visszaemlékezést vagy önálló biográfiát az önigazolás igénye indított útjára. Ennek ellenére e sokszínű és sokféle indíttatású irodalmi és történeti műfaj értékes és sokoldalú forrásanyagot tár fel. Ma is aktuális, amit V. I. Lenin 1910 decemberében Babuskinra, a hős munkásforradalmárra emlékezve mondott: „Brosúrában ki