Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Szabó Mária: Munkásmozgalmi életrajzok Magyarországon 1944-ig

akarjuk adni az ilyen munkások . . . életrajzát. Ez a brosúra lesz a legjobb olvasmány az ifjúmunkások számára, akik megtanulják majd belőle, hogyan kell élnie, viselkednie minden öntudatos munkásnak."

28 Lenin műveiben az 1890-es évek végétől folyamatosan végigkísérhetők a munkásmozgalom kiváló személyiségeiről írt biográfikus tartalmú írások. Elsőként Engelsről, halála után 1895 őszén, majd 1905-ben N. E. Baumanról, 1910-ben I. V. Babuskinról, 1911-ben P. Singerről, 1913-ban E. Pottierről és J. Dietregenről, A. Bebelről, majd 1919-ben J. M. Szverdlovról, Kari Liebknecht és Rosa Luxenburg haláláról emlékezett meg, visszautalva az általuk bejárt életútra is.

29 A biográfiai irodalom közvetlen haszna, hogy azokat hozza életközeibe, akik valaha a mozgalom élén álltak, és akikkel az új generációknak már objektív okok miatt nincs módjuk találkozni. Egészében egy érdekes és hiteles biográfia, vagy biográfikus adatokat tartalmazó sajtócikk bármely történeti korban kiváló propagandistává válhat. Elősegítheti a mozgalmi, politikai műveltséget és a napi politikai munkát, erősítheti a „mozgalmi-politikai tudat" identitás jellegét. A biográfia műfajához közelálló és azt szervesen kiegészítő műfajnak tekinthető még: az emlékirat, a napló, a visszaemlékezés, a gyászbeszéd és a levelezés is. Hazánkban a biográfikus műfaj reneszánsza a felszabadulás után — a munkásosztály hatalomra jutását követő években — bontakozott ki a Párttörténeti Intézet tudományos feltáró, kiadói, illetve koordinatív munkája nyomán, a forradalmi munkásmozgalom kiszélesült, legalizált kutatási feltételei között. Az 1950-es évek második felétől egyre több önálló és gyűjteményes kötet jelent meg. Elsőként a magyar forradalmi munkásmozgalom országos jelentőségű személyiségeiről, majd az 1960-as évektől a vidéki mozgalom hacosairól, később politikusairól. A biográfikus kötetekkel párhuzamosan kezdődött meg a munkásmozgalmi harcosok életútját regényes formában feldolgozó művek kiadása, a felnőtt korosztály és az ifjúság számára egyaránt. Sorra jelentek meg a lexikonok, alfabetikus, gyűjteményes kötetek, biográfiák és folyamatosan a sajtóbeli megemlékezések, illetve tanulmányok elsősorban a Párttörténeti Közlemények hasábjain. A munkásmozgalmi vezetők, a munkáspolitikusok életútjának szakirodalmi és irodalmi feldolgozása napjainkban rendkívül plasztikus képet mutat. A népszerűsítő cikkektől, a visszaemlékezésektől, illetve megemlékezésektől, a monografikus biográfiákon át az életrajzi regényekig számos műfaj közvetíti a mozgalmi személyiségek életútját. E műfaji sokszínűség jelentősége, mint korábban is hangsúlyoztuk, a mindennapokban rendkívül nagy, mert egyszerre ismerteti meg a mozgalom jelentős személyiségeit és az életutakkal párhuzamosan a forradalmi munkásmozgalom történetét. Visszatekintve a mozgalom kezdeteitől a felszabadulásig eltelt közel nyolc évtizedre, megállapítható, hogy a munkásmozgalmi életrajzírás ez idő alatt Magyarországon önállósult és polgárjogot nyert. Önálló irodalmi, illetve történeti műfajjá vált. Mind a Szociáldemokrata Pártban, mind a Kommunisták Magyarországi Pártjában feldolgozták a nemzetközi, elsősorban a német munkásmozgalom jelentős vezetőinek életútjait. E vonatkozásban különösen gazdag a magyarországi Marx-irodalom. Az SZDP és a KMP legális és illegális folyóiratai egyaránt napirenden tartották a munkásmozgalmi vezetők életútjának és politikai munkásságának bemutatását. A napi szocialista sajtóban és az elméleti folyóiratokban a megemlékezések és nekrológok teremtették meg a műfaj népszerűsítő változatát, amelynek világnézeti és eszmei hatása szintén jelentős. A munkásmozgalmi biográfiák hasznosításának egyik fontos, de napjainkban talán kellően még nem hasznosított területe az oktatás. A biográfikus irodalom kiválóan hasznosítható a középiskolai történelem, a főiskolai és egyetemi kortörténet tanításában, illetve a Marxista—Leninista Esti Egyetemeken vitaanyagként, tananyagként, vagy akár kötelező és ajánlott irodalomként is. Az életrajzi kötetek és sajtóbeli megemlékezések mellett más mozgalmi kiadványok, többek között: a Népszava Naptár, a Munkások Zsebnaptára, a Bérmunkás Zsebnaptár, a Népszava Kiadó Vállalat hasznos sorozatai: a Munkáskönyvtár és a Szocialista Tudás Könyvtárának kötetei egyaránt a fenti nemes célt szolgálják. Egészében a kérdéskör vázlatos történeti áttekintése és mai történelmi tapasztalataink egyaránt azt mutatják, hogy Magyarországon a mozgalmi biográfiák — mintegy közvetítő irodalomként — jelentős mértékben segítették, illetve előkészítették többek között a szocializmus, illetve marxizmus—leninizmus eszméinek széles körben történő hazai megismerését is. Számos esetben az életutak tanulmányozása és megismerése keltette fel a mélyebb érdeklődést a munkásmozgalom fő kérdései iránt.