Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [16] 1986. 41 p.

Németh Jánosné: A Párttörténeti Intézet forráskiadványairól

NÉMETH JÁNOSNÉ: A PÁRTTÖRTÉNETI INTÉZET FORRÁSKIADVÁNYAIRÓL A munkásmozgalom történetének tudomá­nyos, monografikus feldolgozásához, a párt­propaganda és az állami oktatás munkásmoz­galmi tankönyveinek, jegyzeteinek megírásá­hoz, valamint a munkáspártok és szervezetek tevékenységét népszerűsítő előadásokhoz, ki­állítások megrendezéséhez egyaránt tervsze­rűen kiválogatott, kritikailag felülvizsgált és pontosan közölt forrásanyag szükséges. A tör­ténészek, propagandisták és pedagógusok eredményes munkáját segíti, ha hozzáférhe­tővé válnak a munkásosztály és szövetsége­seinek helyzetét, küzdelmeit tükröző doku­mentumok. Ezért is nagy jelentőségű a Párt­történeti Intézet dokumentumpublikációs te­vékenysége. Az 1949—1985 között — az Intézet fejlécé­vel — megjelent 235 kiadványból 70 doku­mentum-összeállítás: levéltári iratokat és ko­rabeli sajtóanyagot tartalmaz. A közreadott források tükrözik egyrészt az 1848—1945 közötti időszak magyar munkás­mozgalmának jellemzőit, a harc célját, mód­szereit, hatását, eredményeit, a munkáspár­tok (SZDP, MSZMP, MKP) tevékenységét, va­lamint a munkásmozgalom néhány vezetőjé­nek életútját, munkásságát; másrészt — a fel­szabadulás utáni időszak pártdokumentumai (MKP, SZDP, MSZMP határozatai) — korunk politikai küzdelmeit, a szocializmus építésé­nek feladatait és a célok megvalósulásának folyamatát. Számos dokumentum — több ön­álló kiadvány is — kapcsolódik az ifjúsági mozgalomhoz, viszont kevés olyan forrásanyag jelent meg e kötetekben, amely a szakszerve­zeti vagy a nőmozgalom tevékenységét mu­tatja be, továbbá nincs dokumentum az 1948 —1956 közötti időszakból. (E hiányok pótlá­sára a közeljövőben sor kerül: hamarosan megjelenik az MDP határozatait tartalmazó kiadvány és készülnek az MNDSZ-, valamint a szakszervezeti dokumentumkötetek is.) A megjelent kiadványok — kevés kivétel­lel — könnyen kezelhetők. Bevezető tanul­mány, szerkesztői tájékoztató, jegyzetek, kom­mentárok és különböző mutatók (időrendi át­tekintés, név- és tárgymutató, kapcsolódó bib­liográfia, a felhasznált sajtó jegyzéke, mun­kásszervezetek jellemzése, rövidítések és ide­gen szavak magyarázata) segíti az olvasót, valamint illusztrációk színesítik a könyveket. A kiadványok anyaga nagyobbrészt először került az olvasók kezébe. A kötetenként vál­tozó mértékű (10—40%) újraközlés azért in­dokolt, mert alapvető dokumentumokról van szó, amelyek az adott korszak munkásmoz­galmának bemutatásához nélkülözhetetlenek, vagy mert korábban csonkán jelentek meg. A gyűjtemények összeállítói elsősorban az eredeti dokumentumokból válogattak, jelentős mennyiségű iratot adtak közre a párt- és ál­lami levéltárakból (határozatok, programok, jelentések, jegyzőkönyvek, felhívások, röpla­pok stb.). A felszabadulás előtti munkásmoz­galmat illetően is mindenekelőtt a munkás­osztály pártjainak és szervezeteinek tevékeny­sége során született dokumentumokat tekin­tették forrásanyagnak, de esetenként közöltek az uralkodó osztálytól származó iratokat is, ha azok jól jellemzik magatartásukat, illetve, ha híven, vagy egyedüli forrásként tükrözik az eseményeket. Viszont többször okozott gondot a levéltári források hiánya — vagy mert nem is készült annak idején írásos anyag (főként az illega­litás időszakában), vagy mert időközben meg­semmisült, vagy még magánszemélyeknél van. Ezekben az esetekben a korabeli sajtóanyag­ból merítettek (elsősorban a munkáslapokból, szükség esetén a polgári sajtóból), amelyeknek többsége — mint a munkáspártok hivatalos sajtóorgánumában megjelent közlések — va­lóban forrásanyagnak tekinthető, kivéve a tu­dósításokat, amelyek az újságíró szemével lát­tatják az eseményeket, így forrásértékük meg­kérdőjelezhető. A szerkesztők a dokumentu­mokat általában teljes szöveggel közlik, ese­tenként elhagyva a terjedelmes, vagy nem szorosan kapcsolódó részeket, (ezt három pont­tal jelzik és a kihagyott rész tartalmát láb­jegyzetben ismertetik, vagy a szerkesztői tá­jékoztatóban utalnak rá és a későbbiekben eltekintenek a kihagyások jelzésétől). Leginkább időrendi sorrendben, ahol lehet tárgyi csoportosításban közlik a dokumentu­mokat, a kapcsolódókat összefoglaló címekkel ellátva, ezen belül az egyes eseményekre vo­natkozó dokumentumokra alcímek beiktatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom