Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.
Szűcs László: A dán munkásmozgalmi archívum és magyar vonatkozásai
vétség 1926-tól kezdődő iratai stb. Ebbe a csoportba tartoznak továbbá a szociáldemokrata sajtó szerkesztőségi iratai 1871-től kezdődően. Külön alcsoportot képeznek a különböző szövetkezeti szervek 1916-ra visszanyúló iratai. Végül, még az első csoportba sorolt alcsoportként helyezték el a Munkásmzogalmi Információs Központ 1935-tel induló, a Következetes Antimilitaristák 1915-tel induló iratait, valamint a különböző szélső baloldali csoportoknak főleg az 1950—1970-es évekkel induló iratanyagait. A skandináv országok levéltáraiban általában megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a jegyzőkönyveknek. Elsősorban olyan szervezetek tevékenységéből származó jegyzőkönyveket helyeztek el a második csoportba, amelyek egyéb iratai nem kerültek az archívumba, összesen 3000, főleg helyi szervek tevékenységét tükröző jegyzőkönyv található a gyűjteményben. Az archívumi anyag harmadik csoportját képező személyi hagyatékanyagban a dán szociáldemokrata mozgalom és párt megalapítójának, Louis Pio-nak az összegyűjtött anyaga (1860—1894), mint a dán szociáldemokrata mozgalom nemzetközileg is legismertebb személyiségének, Thorvald Stauningnak (1890—1942) a hagyatéka, de itt található számos más kiemelkedő munkásmozgalmi személy, mint például Alsing Andersen, H. Andersen-Harild, Mikkel Christensen, Jens Jensen, Jens Ottó Krag, Hans Palbo iratanyaga is. A negyedik csoportba a különböző szervektől származó munkásmozgalmi vonatkozású dokumentumok, mint például programok, körlevelek, egyes szervezetek nyilatkozatai tartoznak, de ide sorolják az egyes személyi dokumentumokat is. Igen jelentős végül az archívum kép- és fénykép-, valamint plakát- és röpiratgyűjteménye. Az utolsóként említett gyűjteményi csoport (tárgyi emlékek) tulajdonképpen már nem levéltári, hanem múzeumi jellegű. A tárgyi emlékek igen nagy teret foglalnak el az ABA raktáraiban, és az intézet kulturális propagandamunkájában is nagy jelentőséget kapnak. Jelentős mennyiségű jelvényt, zászlót, pecsétnyomót és más, főleg egyes személyek hagyatékából származó tárgyi anyagot tárolnak. Külön emlékszobában őrzik — és mutatják be — például Stauning dolgozószobájának berendezését, kézikönyvtárát. Tulajdonképpen ez a gyűjteményi rész az elsősorbani bázisa a szociáldemokrata párt által fenntartott munkásmozgalmi múzeumnak, ami egyébként szervezetileg az ABA-tól függetlenül, egy másik munkásnegyedben működik. Mind a könyvtár, mind az archívum anyaga jól használható. A könyvtár szabadpolcos rendszerű, ennek megfelelően tematikailag csoportosított az anyaga; csak a ritkaságokat kezelik elkülönítetten. A tematikai csoportosításon kívül kitűnő katalógusok, bibliográfiák is segítik a használatát. A kb. 2000 folyóméter terjedelmű levéltári anyag elkülönített helyiségben, a pincében, jórészt compactus állványon van elhelyezve. Ennek jelentős részét — elsősorban a szervezetek iratait — eredeti irattári rendben őrzik, segédletük egyszerű áttekintő jegyzék, csak a személyi fondokhoz s néhány más anyaghoz készültek részletesebb jegyzékek, illetve mutatók. Ennek ellenére kitűnően használható az egész anyag. Az intézetnek mindössze tizenkét munkatársa van, közülük ketten rendelkeznek az igényeknek megfelelő egyetemi végzettséggel, a többiek más területen munkanélkülivé vált felsőfokú, vagy középiskolai végzettségűek körűéből kerülnek ki. Szerény körülményei ellenére jelentős tudományos tevékenységet fejt ki az ABA. Egyrészt bibliográfiákat adtak ki, mint például a dán munkásmzogalom idegennyelű bibliográfiáját, a Stauningról szóló művek bibliográfiáját, vagy a dán munkásmozgalmi periodikák jegyzékét. Másrészt az ABA köré csoportosult történészekből alakított munkásmozgalom-történeti egyesülettel közösen 1973-tól kiadnak egy periodikát és egy évkönyvet, amelyekben a dán és a nemzetközi munkásmozgalom-történeti kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat publikálnak. Az évkönyvet német, vagy angol nyelvű recenzióval ellátva teszik közzé, számítva a külföldi érdeklődésre és visszhangra. Minden egyes évkönyv egy meghatározott témát állít központba. Így például az 1977-es kötetben a szociáldemokrácia és a szélsőbaloldali mozgalmak viszonyát feltáró tanulmányok találhatók; az 1978. évi szakszervezeti mozgalommal foglalkozik; az 1979. évi az osztályharc különböző formáival, nagy sztárjkok elemzésével; az 1980-as kötet a munkásosztály, illetve munkásmozgalomtörténet helytörténetírási vonatkozásait taglalja; az 1981-es kötetet a munkás kulturális mozgalmaknak szentelték; 1982-ben a földmunkás és egyáltalán az agrárszocialista mozgalmakat állították a kötet központjába; 1983ban a demokrácia, a hatalom és a szocializmus kérdését tárgyalták, míg az 1984-es kötet tanulmányai a munkáslakáskultúrát, a szociáldemokrata lakásépítő politikát vizsgálták. Mindezeket a kérdéseket többnyire nemcsak dán viszonylatban, hanem nemzetközi összefüggéseikben is elemezték: méltán tarthatnak számot érdeklődésre nemcsak adataik és megállapításaik, de szemléletük, a kérdéseket megközelítő módszereik miatt is.