Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Szűcs László: A dán munkásmozgalmi archívum és magyar vonatkozásai

Ugyancsak a munkásmozgalom-történeti kérdésekkel foglalkozó egyesülettel közösen tanulmány- és forrásközlő köteteket is publikál az ABA. így nemrég jelent meg Hennig Grelle tollából egy kötet a munkásmozgalmi szervezetek zászlóiról, ami egyben alkalmat kínált — tekintettel arra, hogy a zászlóknak különösen nagy jelentőségük volt az ottani mozgalomban — a dán munkásmozgalom egészének áttekintésére. Előkészületben van egy másik nagy jelentőségű kötet — ezt Gerd Callesen szerkezti —, mely a II. Internacionálé 1914-re tervezett, a háború miatt azonban elmaradt bécsi értekezletének dokumentumait fogja tartalmazni. Ebben a tudományos műhelyben volt alkalmam 1985 októberében két hetet eltölteni és az általános tájékozódáson túl bizonyos kutatómunkát is végezni. Elsősorban arra törekedtem, hogy a hazai szaktanács felszabadulás előtti anyagának rendkívül hiányos voltára — és a Központi Pártarchívum által tervezett szakszervezeti dokumentumkötet-sorozat igényeire — tekintettel a nemzetközi szakszervezeti mozgalom azon dokumentumait (konferenciák, kongresszusok okmányai, a nemzetközi szakszervezeti iroda körlevelei) kutassam fel és másoltassam le, amelyek nálunk nem maradtak meg. Ez az igyekezetem teljes sikerrel járt, mivel a dán szakszervezeti központ iratanyaga hiánytalanul, s úgyszólván érintetlenül megmaradt. Az általános érvényű határozatokon, állásfoglalásokon kívül sok magyar vonatkozás is előkerült ebből a nemzetközi anyagból: rendszeresen meghívták egymást a dán és a magyar szakszervezetek évenkénti értekezletükre; a dán szakszervezeti központ egyik vezetője, Madzen feljegyzéseiben rögzítette többek között Jászai Samu felszólalásait is a különböző értekezleteken; körkérdésekre adott válaszok között megtalálható a magyar szakszervezeti központ álláspontja is egy-egy fontos kérdésről; különösen értékesek, a fehérterror ellen szervezett akció dokumentumai. Igazán nagy jelentőségűek a mi szempontunkból az 1911-ben Budapesten tartott nemzetközi szakszervezeti kongresszus előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban Koppenhágában őrzött dokumentumok. Részleteiben fény derül ezekből arra, hogyan zajlottak ezen a tanácskozáson az amerikai szakszervezeti mozgalom két szárnya, valamint a bolgár szakszervezeti mozgalom két irányzata közötti összecsapások. Hasonlóan rendkívüli jelentőségűek az első világháború alatt — a dán szakszervezetek közvetítésével — az amerikai—angol—francia és a német—osztrák—magyar szakszervezetek közötti kapcsolatokat megvilágító dokumentumok. Nem kevésbé érdekes — Litvinov koppenhágai szovjet megbízott útján bonyolított — levelezési anyag található az ABA-ban a Kominternhez csatlakozó, illetve a szociáldemokrata mozgalomhoz igazodó szakszervezetek ügyében kibontakozott vitáról. Sajnos azonban — az idő rövidsége miatt — csak 1882-től 1924-ig sikerült átnéznem a rendkívül gazdag szakszervezeti anyagot. Közben — vendéglátóim figyelmessége folytán, akik kikerestek számomra a Dán Szocialista Párt iratai közül néhány magyar vonatkozású dossziét — sikerült a magyar munkásmozgalmat érintő pártiratokat is tanulmányoznom és másoltatnom. így a felszabadulás előtti időszakból a népbiztosperrel kapcsolatos iratok, az MSZDP és a Vági-párt nemzetközi színtérre vitt vitájának néhány dokumnetuma; a 20-as, 30-as évek fordulóján a szociáldemokrata párt által a külföldi pártok számára készített helyzetjelentései kerültek többek között a kezembe. A felszabadulás utáni időt illetően a szociáldemokrata emigráción belüli vitákkal, a Bán Antal és Peyer Károly álláspontjának egyeztetésével kapcsolatos levelek, nyilatkozatok és jegyzőkönyvek — melyeket észrevehetőleg megküldték minden pártnak — keltették fel elsősorban a figyelmemet. Különösen érdekes volt olvasni továbbá a második világháború végén Dániába került magyar fegyveres alakulat és a dán ellenállási mozgalom kapcsolatáról, együttműködéséről készült, s ugyancsak a dán szociáldemokrata párt iratai között található jelentést. A második világháború nem kedvezett a levéltáraknak, könyvtáraknak, különösen nem a munkásmozgalmi gyűjteményeknek. A koppenhágai munkásmozgalmi könyvtár és levéltár egyike azon szerencsés nyugat-európai intézményeknek, amelyek szinte sértetlenül vészelték át a nehéz időket. Élnünk kellene ezért a lehetőséggel és folytatni az egyetemes munkásmozgalom-történeti szempontból gazdag és magyar vonatkozásokban is bővelkedő gyűjtemény rendszeres átnézését, annál is inkább, mivel minden különösebb feltétel nélkül bocsátanak a kutatók rendelkezésére másolatokat is.