Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Varga György, T.: Az MDP központi iratainak rendezése során felmerült intézménytörténeti kérdésekről

DR. T. VARGA GYÖRGY: I AZ MDP KÖZPONTI IRATAINAK RENDEZÉSE SORÁN FELMERÜLT INTÉZMÉNYTÖRTÉNET! KÉRDÉSEKRŐL E sorok írójának az a feladata, hogy rekonstruálja a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) országos vezető szerveinek, testületeinek és központi apparátusának szervezettörténetét, előbb az új hatalmi viszonyoknak megfelelő szervezet kiépítésének, az átszervezés nagy hullámának a két munkáspárt egyesülésétől 1950 derekáig tartó időszakában, később eljutva egészen az MDP megszűnéséig. A kutatás során felhalmozódott adatokban való eligazodásnak és a hiányok lajstrombavételének igénye késztetett arra, hogy a források feltárását átmenetileg abbahagyva megkíséreljem a kutatás további menetének szakmai megalapozását, a rendszerezés szempontjainak tisztázását, annál is inkább, mivel a pártlevéltári irodalom még nem munkálta ki a szervezettörténet-írás módszertanát. Ennek a számvetésnek kezdeti terméke jelen írás, amelyet átmenetnek tekintek a munkahipotézis és a műhelytanulmány között. 1. Minden levéltárnak feladata, hogy vizsgálja és rekonstruálja azoknak a szerveknek és személyeknek a történetét, amelyeknek, illetve akiknek a fondjait őrzi.

1 A Magyar Dolgozók Pártja fondjának, pontosabban szólva országos vezető szervei és testületei, továbbá központi apparátusa iratainak a központi pártlevéltár, hivatalos nevén az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének Archívuma az őrzőhelye. A fond gondozásával megbízott levéltárosnak feladatai közé tartozik, hogy megírja az MDP hivataltörténetét. A hivataltörténet a levéltári gyakorlatban gyökeredzik. A levéltáraknak valamilyen módon rendszerezniük kell állományukat, hogy lehetővé tegyék az összetett és nagy mennyiségű iratanyagban való eligazodást. A hivataltörténet a rendszerezéshez (az iratok rendezéséhez) kapcsolódik: a rendezés megköveteli a fondképző szerv mindenkori struktúrájának ismeretét. Nem feladatunk a műfaj módszertani problémáinak szisztematikus tárgyalása, néhány metodikai kérdést mégis érintenünk kell. A vizsgálati módszerek megválasztásakor tekintetbe kell venni, hogy szerves vagy szervetlen fondról van-e szó, s azt is, hogy szerv-e vagy személy a fondképző. A rendezett levéltári anyagok ugyanis két rendszertípusba sorolhatók, attól függően, hogy az iratokat elsődlegesen eredetük (provenienciájuk), illetve tartalmi vonatkozásaik (pertinenciájuk) szerint csoportosítottuk. Ennek megfelelően beszélünk szerves fondról, amely valamely természetes személy tevékenysége vagy jogi személy (önálló ügyvitellel rendelkező szerv) működése során keletkezett és szervetlen fondról (levéltári gyűjteményről).

2 Az MDP fondja szerves fond, amely magában foglalja a Magyar Dolgozók Pártja mint fondképző szerv működése során keletkezett és levéltárunkba került összes iratot. A fondképzők története a levéltári irodalom műfaja. Nem külön ága a történettudománynak, hanem — a fondképző jellegétől függően — annak különféle területeihez kapcsolódik. A levéltárak azonban nem vizsgálhatják a fondképzők teljes történetét, mivel ez esetben a történettudomány jóformán minden ágával foglalkozniuk kellene. A levéltárak fondjaik képzőinek csupán hivataltörténetét tárják fel.

3 A hivataltörténet egyfelől a történettudománynak az az ága, mely a különböző szervek (esetenként személyek) hatáskörével, illetékességével, szervezetével és ügyintézésével foglalkozik, másfelől (levéltári szemszögből, tehát mint a fondképzők hivataltörténete) a levéltári irodalom része/' A fondképzők hivataltörténetének művelése annál is inkább a levéltári intézmények feladata, mivel egyedül a levéltárosnak van módja és lehetősége arra, hogy a kezelésében levő fond összes iratát tanulmányozza. A hivataltörténet művelésének tudományos előfeltétele a vonatkozó levéltári (esetünkben kivált a pártlevéltári) szakirodalom, s más tudományágak, elsősorban a történettudomány, a közigazgatástörténet, a közgazdaságtudomány, a szociológia (szervezetszociológia) és a politológia eredményeinek kritikai számbavétele. Az eddigiekben a levéltári irodalomban általánosan elfogadott hivataltörténet fogalmat