Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Varga György, T.: Az MDP központi iratainak rendezése során felmerült intézménytörténeti kérdésekről

használtuk, de meggyőződésünk, hogy a magyar pártlevéltárak fondképző szervei esetében pontosabb a pártlevéltári irodalomban meghonosodott szervezettörténet kifejezés. Természetesen helyes az átfogóbb intézménytörténet fogalom használata is. A szervezet két — strukturális és funkcionális — aspektusból vizsgálható,

5 tehát egyrészt mint szervezeti felépítés (struktúra), másrészt mint a struktúra működésének módja (funkció). A funkcionális jellegű megközelítésre azért is szükség van, mert az foglalja magában a történetiség mozzanatát. A szervezeti felépítés a valamilyen funkció betöltésére létrehozott szervezet belső munkamegosztás alapján kialakított tagozódása. Jelzi a szervezet kommunikációs rendszerét, az információs utak hálózatát, determinálja a szervezeti egységek kapcsolatait egymással, továbbá a szervezeti hierarchia azon helyeit, amelyek hatáskörébe a döntés tartozik. A szervezet egyfelől a függőségi elv szerint, vertikálisan, másfelől a tevékenységi elv szerint, horizontálisan tagozódik. Az előbbi esetben a legkisebb elem az ügykör (munkakör, feladatkör), amit egy vagy több személy láthat el. A horizontális tagozódásban a szervezeti hierachia azonos szintjéhez tartozó szervezeti egységek közötti munkamegosztásról van szó, ami nem jelenti azt, hogy ezek az egységek feltétlenül azonos nagyságúak vagy tagoltságúak. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy feltárjuk és ábrázoljuk valamely szervezet belső felépítését, rendszerét. Vizsgálnunk kell azt is, hogy az adott szervezet milyen módon ágyazódik bele a politikai intézményrendszerbe, amelynek egyrészt magának is megvan a belső struktúrája, s amely másrészt beleágyazódik a társadalom struktúrájába. Hogy világosan megértsük a szervezettörténetírásban rejlő lehetőségeket, érdemes egy pillantást vetnünk más tudományok kapcsolódó eredményeire. Az általunk vizsgált fondképző: politikai párt. Kulcsár Kálmán szerint a politikai párt — rendszerszempontú megközelítésben — olyan nyitott rendszer, amelynek belső struktúrája, érdek- és hatalmi viszonyai, vezetésének szintje és tudatossága stb., szelektálja a beérkező hatásokat, mégis a szervezetet magát nem tekinthetjük társadalmi környezetétől függetlennek. Álláspontja szerint a szervezetszociológia elveinek „ ... pl. a párttörténeti kutatásokban való érvényesítése valószínűleg közelebb vinne az osztály, mozgalom és szervezet összefüggéseinek, jelenségeinek megértéséhez".

6 A vizsgált kérdéskör újabb, szintén termékenynek tűnő összefüggését vette szemügyre Sipos Péter, amidőn hangsúlyozta, hogy a sokrétű beágyazódás következtében ,,a szervezet különösen tartós elem, érvényesül benne a folyamatosság és hatnak a tradíciók". Tanulmánya feladatának azt tekintette, hogy egyenjogúsítsa a történetírásban a „szervezeti és működéstörténet" vizsgálatát, annak a szemléletmódnak megfelelően, amely szerint a historikus módszertani kötelezettsége, hogy ,, . . . tegyen kísérletet a periódusokon átívelő folyamatok ábrázolására."

7 Ami a szervezetnek a politikai rendszerbe, illetve társadalmi környezetébe való beleágyazódását illeti: ismeretes, hogy a szocialista társadalom politikai rendszerének alapvető sajátossága a kommunista pártok által betöltött vezető szerep. A marxista államelméletben még viták folynak a szocialista álamok pártrendszereinek csoportosításáról. Számunkra Jerzy J. Wiatr álálspontja a legmeggyőzőbb és a legvilágosabb. E szerint a tipológia szerint (mely nem spekuláción, hanem a szocialista államiság eddig ismert politikai formáin alapszik) a szocialista államokban kétféle pártrendszer működik: egypártrendszer és hegemón pártrendszer. Az előbbi esetben az osztály- és rétegérdekek egyeztetése egyetlen párt (a munkásosztály pártja) keretében történik, s ez a párt a vezető ereje az egyéb társadalmi és politikai szervezeteknek. Áz utóbbi esetben a hegemónia azon alapul, hogy a munkáspárt vezető szerepét mind a többi politikai párt, mind az egyéb társadalmi-politikai szervezetek elismerik. A szerző hozzáfűzi: „...ebben a rendszerben a kommunista párt a szocializmus talaján álló pártok koalíciójának vezető ereje, más politikai pártok számára pedig nem megengedett a politikai rendszerben való részvétel".

8 Az MDP szervezettörténete feldolgozásának az 1948 júniusa és 1950 dereka közötti időszakban az ad különös jeelntőséget, hogy Magyarországon éppen ekkor zajlott le a hegemón pártrendszerről az egypártrendszerre való áttérés. Mint említettük, a funkció a szervezet működésének módja. Ezúttal csak néhány, a szervezettörténet szempontjából lényeges öszszefüggésre teszünk utalást. Valamely szervezeti egység csak abban az esetben töltheti be rendeltetését, ha stabil és tartós helyet foglal el a szervezeten belül. A funkció kifejeződhet (vö. belső struktúra és beágyazódás) a szervezeten belüli és kívüli tevékenységben egyaránt. A szervezettörténetnek meggyőződésünk szerint az előbbire kell a fő figyelmet fordítania, de nem mondhat le az utóbbi vizsgálatáról sem. Annál is kevésbé, mivel az érinti a párt — vezető szerepéből adódó — irányítási funkcióját, ami részint intézményesített formában, részint a párttagok személyén