Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

Ugyanebben az időben felújultak a német szociáldemokrata pártvezetőség és a Posthumus, illetve az 1935 óta működő Internationaal Instituut voor Sociale Geshiedenis közötti tárgyalások. Már 1936. augusztus 31-én átadta megőrzésre a német pártvezetőség a Párizsban lévő archívumát a holland intézet párizsi filiáléjának, átengedve egyben az 1890 előtti iratok publikálási jogát is. Ugyanakkor a Párizsban őrzött Marx és Engels dokumentumokat a CREDIT Lyonnais bank széfjében helyezték el, mint a német párt tulajdonát képező anyagot. E szálon tovább haladva, több mint egy évi tárgyalás után jutottak el egy adás-vételi megállapodáshoz. 1938. május 19-én Gruvenhage-ben irták alá a szerződést, holland részről Nehemia de Lime, a I-T.V.De Centrale Arbeiders Verzekering-en Depositobank igazgatója, német részről pedig Sigmund Crummenerl, a párt gazdasági ügyeinek vezetője. A megállapodás szerint 72.000 holland forint vételárért t>dta el a német szociáldemokrata pártvezetőség a párt egész archivumát, beleértve a Marx és Engels irathagyatékát is. Kivételt csak az 1914 után keletkezett pártanyagok képezték. Néhány héten belül ténylegesen is átszállították a hagyatékhoz tartozó iratokat Koppenhágából Amsterdamba. Egykorúlag és azóta is ismételten megállapították az ügyben közvetlenül érdekeltek - s így rögziti, pártállásra való tekintet nélkül az irodalom is hogy ez a megállapodás több szempontból is előnytelenebb volt, mint a szovjet javaslat. Mindenekelőtt azért, mert a moszkvai intézet ajánlatának elfogadása esetén nem kellett volna véglegesen megválnia a német pártnak a felbecsülhetetlen értékű irathagyatéktól - és