Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

egyben a pártarchivumtól ia. Másróazt azért, mert a 72.000 holland forint vételár azerényebb ösezeg volt a szovjet intézet által felajánlott kölcsönnél /nem is szólva arról, hogy csak a Marx-Engels hagyaték ellenében ajánlottak nagyobb öszszeget/. Harmadrészt a szovjet javaslat lehetővé tette volna a dokumentumok közös publikálását, a holland intézet viszont kizárólagos jogot szerzett az iratok feldolgozására és kiadására. Végül, de nem utolsósorban egy bank, illetve a bankok egy csoportja által fenntartott intézet kezébe került a tudományos szocializmus megalapitóinak irathagyatéka - s mint Friedrich Adler már évekkel korábban jelezte - a szocialista befolyás érvényesitésének kevés tere maradt. Még ezzel sem ért azonban véget az irathagyaték kalandos sorsa. 1930 végén, a müncheni egyezmény után megállapodást kötött Posthumus, az amsterdami intézet vezetője G.D.H.Colé oxfordi egyetemi tanárral, hogy a német pártarchlvumot, vele együtt Marx és Engels iratait, biztonsági okokból Angliában helyezik el. 1930 végén és 1939 elején meg is történt az átszállítás. Először Harrogate-ban, később Oxfordban helyezték el, összesen 170 ládában az iratokat. A német párt egyes Párizsban maradt iratait még a német megszállás előtt Ambois-ba szállították. Ilyen módon megmenekültek Marx és Engels iratai a náci pusztítástól, bár Amsterdamba, illetve Párizsba történt bevonulásuk után mindent elkövettek, hogy ezek nyomára akadjanak. 1945 után a német pártarchivum - vele együtt Marx és Engels irathagyatéka is - visszakerült Amsterdamba s a mai napig is az Jnternationaal Instituut voor Socialo Geschiedenis