Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

irodalma támadt; részben személyi, családi, részben politikai összefüggéseket véltek a háttérben felfedezni. Bebel mindenesetre úgy került be a végrendeletbe, mint az akkor legnagyobb, szervezetileg és elméletileg legerősebb munkáspárt képviselője /az angol jog szerint csak magánszemély lehetett örökös/, mivel Németország Szociáldemokrata Pártjától remélte Engels az irodalmi hagyaték mielőbbi és legteljesebb felhasználását. A német párt vezetősége részéről Agust Bebel, Paul Singer és Wilhelm Liebknocht utazott Londonba a temetésre.Ők /pontosabban Bebel és Singer/ vették át a német pártra hagyott értékeket: a hatalmas könyvtárat és a választási célokra szánt 1000 angol fontot, továbbá intézkedtek az irathagyaték megfelelő része felől is. A könyveket rövidesen Németországba szállították, az irathagyatékot azonban nagyobb biztonságban tudták Angliában. Ekkorra a kivételes törvényeket már hatályon kivül helyezték ugyan, de még mindig napirenden voltak a házkutatások, a pártanyag-lefoglalások, a párttagok ellen kiadott körözések. Ugy határoztak a pártvezetők, hogy a hagyatékot nem szabad ilyen veszélynek kitenni. A Németországban körözött, londoni emigrációban élő Július Mottelor gondjaira bizták az iratokat, aki már korábban is készséget mutatott a párt régi iratainak összegyűjtésére és őrzésére. Engels iratait két nagy faládába zárva, Marx dokumentumai közül pedig azokat, amelyek nem a lányait illették, egy függőlakattal ellátott pléhkofférben adták át Mottelernek, továbbá az Engels által Hibernica-nak jelzett újság és folyói-