Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

tárgyszerű, jobbára leíró jellegű, valamely eseményt, eseménysort rögzít, tényekről, ismeretekről informál, Figyelemmel kell lenni arra, hogy az eredetiség és a hitelesség nem okvetlenül azonos a történeti igazsággal. Egy kétségkívül eredeti detektivjelentés beszámol arról, hogy 1930, augusztus 27-én a Magdolna utcai vasas székházban rendezett főbizalmi értekezleten Peyer Károly közölte: a KMP Központi Bizottsága átiratban tájékoztatta a Szaktanácsot arról, hogy a kommunista párt helyesli a szeptember 1-i tüntetésre vonatkozó határozatot és tömegeivel csatlakozik hozzá. Egy kutató azonban bebizonyította, hogy - figyelembe véve a KMP és a Szaktanács vezetőinek viszonyát az adott periódusban, továbbá azt a körülményt, hogy az illegális KMP-nek a vonatkozó hónapban teljes terjedelmében fennmaradt levelezésében szó sincs az eseményről - a jelentés koholmány, az "átirat" az akcióegységről nem létezett. Az értékelő jelentések jobbára elemzéseket tartalmaznak, ill, a közölt tényekből levont következtetéseket. Céljuk a bizonyítás, A forrásértékelésnél tekintetbe kell venni a jelentést készitő szerv, személy sajátos érdekeit. Nemkülönben indokolt beszámítani - mint torzító tényezőt - a cimzett, rendszerint valamely felsőbb hatóság, felettes szerv igényeit, kivánalmait, amelyek ismerete feltételezhető a jelentés származási helyén. Az értékelő, igazoló tipusú jelentés tehát alapvetően érdekorientált dokumentum, amely kritikailag csak akkor elemezhető helyesen, ha ismerjük a mögöttes indítékokat. Például 1920-21-ben a különböző katonai nyomozó hatóságok, a