Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [8] 1978. 259 p.

Jakab Sámuel: Levéltári anyagaink védelmének kérdései és a modern technika által kínált lehetőségek

szerűség határain belül, sokszor engedményeket kellett tennünk. Arra törekedtünk, hogy folyamatos, biztonságos munkával olyan terméket hozzunk létre, amely mind az állagmegóvás, mind az esztétika szempontjából jó tulajdonságokat mutat. Két tényezőt tudomásul kellett vennünk: 1. ) A restaurálás céljára csak mechanikus összeépités vehető számba (főleg laminális). 2. ) Önmagában a polietilén a legyengült papirok tulajdonságait nem-regenerálja, tehát vázanyagot igényel. Ezért megvizsgáltuk, hogyan lehetséges ilyen feltételek mellett a polietilént ötvözni a megóvandó papirral, illetve a vázanyaggal. A vizsgálatokat a munkánk során feldolgozott dokumentumok, könyvek, újságok papíranyagán végeztük. A restaurálásra kerülő dokumentumok anyagának nagyobb része fél-famentes és fatartalmú papír volt. Ez természetes, mivel az önbomlás ezekben jelentkezik a leggyorsabban. A felhasznált polietilén fólia 0, 02 - 0, 03 0, 04 mm vastagságú. Gyártási technológiája szerint nagynyomású polietilén. Vázanyagként 12 gs japán selyempapirt alkalmaztunk. Rost-szerkezetét és öregedés-állóságát tekintve számos más anyag közül ez tünt a legmegfelelőbbnek. Sikerült megállapítanunk, hogy a polietilén ötvözhető minden olyan anyaggal, amelynek felülete megfelelően porózus, de felületkövető tulajdonsága miatt a fólia szilárdsága csökken. A szakadozott vagy teljesen szétesett papírokat a polietilén nem képes vázanyag nélkül lényegesen megerősíteni. A mechanikai vizsgálatok, amelyeket Schopper-rendszerű szakító és repesztő készülékkel, valamint ultrahangos emissziós fe-