Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [8] 1978. 259 p.

Jakab Sámuel: Levéltári anyagaink védelmének kérdései és a modern technika által kínált lehetőségek

szült ségvizsgálattal végeztünk, szintén igazolták azt a feltevésünket, hogy a polietilén önmagában nem elegendő az erősen károsodott papirok megerősítéséhez. A polietilén fólia szilárdsága önmagában a feldolgozás előtti állapothoz mérten 50 %-os csökkenést, vázanyaggal megerősítve 100 %-os növekedést mutatott. A szilárdság növekedése a papírral összeépítve elöregedett fatartalmú papíroknál csak polietilénes bevonás esetén 200 %-os, vázanyaggal erősítve 420 %-os volt. Ez azt is bizonyítja, hogy a nagy fatartalmú papirok cellulóz szerkezete annyira degradálódott, a töltő és kötőanyag annyira kiporzott, hogy ebben az esetben egységes papírlap önálló tartásáról már alig beszélhetünk. Az elmondottak csak statisztikusán és elvileg mutatják egy olyan hosszú méréssorozat néhány adatát, melynek részletezése e beszámoló keretében nem lehetséges. Jelentős teret szenteltünk az optikai vizsgálatoknak is. Elsősorban az anyagok egymáshoz való viszonyát vettük figyelembe, különös tekintettel azokra a változásokra, amelyek a hőpréselés során következtek be. A polietilén felületkövető tulajdonságát az olvadék minden körülmények között megtartja, de a különböző feltételek módosulásai a tapadás mértékét erősen befolyásolják. A rostok közé való behatolást növelni tudjuk a nyomás, a hőmérséklet, illetve a hatásidő emelésével, de ez bizonyos határokon tul kifejezetten káros, mert a papir már amugyis bomlott szerkezetét a polietilén nagyobb sűrűsége szétnyomja. A feltapadt polietilén még tükörsima présfelületek esetén sem homogén. Elsősorban azt tapasztaltuk, hogy ez okozza a mechanikai vizsgálatok során a fólia szilárdságának csökkenését. A tagoltság a papir felületi struktúrájából és a hőpréselés során keletkezett módosulásokból adódik.