Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Borsa Iván: A VIII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus (Washington 1976. szeptember 27-október 1.)

management" iratigazgatás mint levéltári funkció cimü referátumában az Amerikai Egyesült Államokban és ezen belül is csak a szövetségi kormányzat keretében az utolsó negyedszázadban kialakult iratigazgatási rendszert ismertette. Az évente mintegy 2100 folyókilométert produkáló hatalmas apparátusban levéltári feladat az irat sorsának figyelemmel kisérése, ellenőrzése. A Nemzeti Levéltárnak ezzel foglalkozó részlegében száznegyvenen dolgoznak azon, hogy a szövetségi kormány hivatalai minél könnyebben, gyorsabban és jobban tudják ellátni iratokkal kapcsolatos tevékenységüket. E munkaterületen külön szakemberek foglalkoznak az iratkezeléssel, a géppel olvasható iratok kezelésével, továbbá külön szakértője van a mikroformák alkalmazásának, az űrlapok készítésének, az irodai gépeknek, stb. Az ügyintézésben már feleslegessé vált iratok az USA egész területén szervezett 15 iratközpontba (records center) kerülnek. Itt a Nemzeti Levéltár legnagyobb, 1300 alkalmazottat foglalkoztató részlege dolgozik a 12 millió köblábat kitevő iratanyaggal és látja el a nálunk központi irattárinak nevezett feladatokat, mig az iratokat meg nem semmisitik vagy át nem adják a levéltár harmadik részlegének állandó megőrzésre. A második referátumot a francia Guy DUBOSCQ tartotta az iratközpontok (dépots de préarchivage) szerepéről. Leszögezte, az elmúlt 30 évben eldőlt, hogy a levéltáraknak nemcsak az a feladatuk, hogy a történeti iratanyaggal, hanem az is, hogy egyben a működő szerveknél létrejövő iratokkal is foglalkozzanak. Az amerikai, kanadai és angliai példák alapján Franciaország is megkezdte ennek a rendszernek (tehát az iratközpontoknak) a kiépítését a kormányhivatalok, sőt egyes megyék részére is. Az előadó igyekezett képet adni más országok ilyen irányú tevékenységéről is. Ennek során nem vont éles határt az iratközpont és a központi