Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [5] 1975. 120 p.

Zalai Katalin: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége szervezeti felépítésének alakulásáról és az iratok rendezéséről

gédmunkásnők Szakegyesülete szeptember 12-én csatlakozott a szövetséghez. A szövetség munkáját a közgyűlésen évenként választott központi vezetőség irányította. A központi vezetőségi ülések és a 2 8 közgyűlések jegyzőkönyvei szinte hiánytalanok. Az eredetileg önálló egyesületek a szövetség szakosztályai29. ként működtek tovább. Az egyesületek helyi csoportjai a szövetség helyi csoportjai lettek. 30 Az egyes szakosztályok anyaga, illetve a vidéki csoportok' és a központ kapcsolata során keletkezett iratanyag hiányos. A legteljesebb a szegedi csoport anyaga. A szakosztályok és a csoportok saját vezetőséget választottak és bizonyos fokú autonómiával rendelkeztek. A szakszervezet tevékenysége alatt - 1945-ig - két lényeges szervezeti változás történt. 1936-ban a szűcs, 1937-ben a bőröndös szakosztály - a közgyűléseik határozatai alapján - kilépett a szövetségből. A kilépés után Magyarországi Szűcs és Szőrmeipari Munkások Egyesülete, illetve a Magyarországi Bőröndös, Bőrdíszműves, Nyerges, Szíjgyártó, és Rokonszakmabeli Munkások Egyesülete néven önállóan működtek tovább. Alapszabályaikat 1940-ben, illetve 1941-ben hagyták jóvá. A két egyesület szoros szervezeti kapcsolatban állt egymással. Közleményeik közös szaklapjukban, a "Bőr- és Szőrmeipari Munkások Lapjá"-ban jelentek meg. A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségében már a