Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [5] 1975. 120 p.

Zalai Katalin: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége szervezeti felépítésének alakulásáról és az iratok rendezéséről

működtek, s közleményeik is a Szakszervezeti Értesítőben jelentek meg. Szervezeti különállásuk okai még tisztázatlanok. Iratanyaguk - jegyzőkönyvek, tagnévsorok, levelezés - viszonylag teljes. A századforduló után a magyar szakszervezeti mozgalomban egyre inkább előtérbe került az a törekvés, hogy a külön szakegyletekben szervezkedő rokonszakmák munkásait közös szakmaszervezetek tömöritsék, hogy az eddigieknél hatásosabban tudják a munkások érdekeit védelmezni. A bőrös szakmák közös szövetségének létrehozásáért már , , , , 25 a Tanácsköztársaság idejében megindultak a tárgyalások. Az ellenforradalom hatalomra jutása után félévvel, 1920. január 1-én a bőripari szervezetek vezetői megegyeztek, hogy együttműködésüket a Bőripari Munkások Országos Szövetsége keretei között folytatják tovább. Ekkor indították meg a Bőripari Munkás c. szaklapot. Közös erőfeszítés eredménye volt a 2 6 Budapesti Bőripari Munkásotthon megszervezése is 1927-ben. Az 1920-as megállapodást tehát gyakorlati lépések is követték, de a fúzióra nem került sor. Az alapszabályokat a Belügyminisztérium nyolc évig nem hagyta jóvá, de maguk az egyesülni szándékozók sem jutottak közös nevezőre, főként pénzügyi kérdésekben. A bőrös szakmák szervezeteinek szövetsége 1928. február l_-én valósult meg a Magyarországi Cipész és Csizmadia Munkások és Munkásnők Szakegyesülete és a Magyarországi Általános Bőrmunkás Szövetség egyesülésével. A Magyarországi Bőröndös, Szíjgyártó és Nyerges Munkások, Segédmunkások és Se-