Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [3] 1973. 154 p.

Pálhegyi Ágnes: Az archívum és az ügykezelés együttműködésének néhány kérdése Borsod megyében

hogy az irattárral nem számoltak, egy példánnyal eleve többet ir le. Ilyen és ehhez hasonló módszerek előbbre vihetik munkánkat. Néhány gondolat egy másik, közösen végzett munkáról. A megyei ügykezelővel végzett együttes kiszállásaink alkalmával mindig az "egynyelven" való beszélésre törekszünk. Észrevételeinket közösen készitett feljegyzésben jelezzük az adott pártszerv vezetőjének. Által ános gyakorlatként azt vezettük be, hogy a speciális irattári munkát az ügykezelő, az iratok formai-tartalmi jegyeinek alakulását az archivumvezető nézi. Figyelünk például arra, hogy már az irattárakban megközelítően kialakuljon a levéltári lerakás rendje. A KB határozatban közölt lerakási rend ennek biztositékául is szolgál. Az ettől való eltérést szóvá teszi a megyei ügykezelő. Pl.: pártbizottsági, végrehajtó bizottsági ülések és titkári értekezletek anyagának együttes .lerakása, pártértekezlet anyagának besorolása a kapmány iratok közé és igy tovább. Az Archivum, amikor az iratok tartalmi értékét figyeli, abból az elvből indul ki, hogy - egyes iratok történeti értéke csak bizonyos idő elteltével lesz nyilvánvalóvá, de már készítésük időszakában potenciálisan meg van. Tehát olyan igénnyel kell megírni, hogy annak idővel történeti értéke lesz és forrását képezheti a munkásmozgalom adott szakasza történetének. A történeti értékű dokumentumokat általában az érdemi munkakört ellátó politikai munkások készítik. Ebből következik, hogy minőségüket a függetlenített apparátus, de a pártfunkciót társadalmi munkában ellátó csúcsos alapszervezeti titkárok, vezetőségi tagok politikai és szakmai felkészültsége határozza meg. Az egyes irattipusok minőségét javíthatják azonban az adminisztrációs munkakörben dolgozó ügykezelők, gép- gyorsírók is.