Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [2] 1972. 130 p.

Jakab Sámuel: Általános szempontok a levéltári anyag védelméhez

A restaurálás a szó igazi értelmében nem-jelenti az anyag összes tulajdonságainak helyreállitását. Ismeretes a papíroknak azon tulajdonsága, hogy egyes alkotórészei a gyártás körülményeitől függően, hosszabb-rövidebb idő elteltével helyrehozhatatlanul károsodnak. A károsodás külső jelei elsárgulásban, törékenységben nyilvánul meg. Ezt az öregedési folyamatot gyorsitják a tárolás és a légköri szennyeződés és egyéb más körülmények. A restaurátor munkája során tehát nem tűzhet maga elé olyan célt, hogy a cellulóz kémiailag lebomlott elemei rostjait eredeti állapotukra állitsa vissza, ezért kénytelen olyam módszereket alkalmazni, amelyek az iratnak az eredeti funkcióját állitják helyre. A könyvek és iratok restaurálásának évszázadok alatt igen sok munkamódszere és a felhasznált anyagoknak nagy variációja alakult ki, amelyeket igen igen jól ma is alkalmazunk. A jelen kor papíranyaga (a régebbi korok papirjával ellentétben) kizárja a több évszázadra való tárolást. Ma már egyre gyakrabban találkozunk 4050 évesnél nem régebbi könyvvel, folyóirattal, amely a teljes szétmor zsolódás veszélye nélkül már nem használható. A fényképészeti eljárások a szöveg hü visszaadása, de a teljes irásthordozó anyag megmentése ma • még igen drága és fáradságos munka árán lehetséges. Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy a papir teljes megsemmisülését megakadályozzuk? Jelenleg több uralkodó irányzat alakult ki, számos variációban. Ezek közül röviden a következőket ismertetjük a teljesség igénye nélkül. Pótlás A lapok hiányzó részeit papirpéppel kiöntik, figyelembe véve az eredeti vastagságát és súlyviszonyát. Ez a módszer jó állapotban levő lapok hi ányzó részeinek pótlására igen kiváló eljárás. A kapott eredmény szembetűnő, de egységes jelleget kölcsönöz az anyagnak.