Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [2] 1972. 130 p.

Jakab Sámuel: Általános szempontok a levéltári anyag védelméhez

A fenti módszer másik változata, amikor a hiányzó részeket japán cellulóz lapok megfelelő darabjával, ragasztásos technológiával pótoljuk. A régebbi korok irásos anyagának ma leginkább alkalmazott eljárása. Papir hasítás A hasításra előkészített papírok felületét rgasztó oldattal, egyenletesen bekenik mindkét oldalon, majd ráhelyeznek egy-egy vászondarabot, amely tul ér a papirlapon. Száradás után a két vászonlapot széthúzzák és a ragasztó segítségével a vászonhoz jól kötődő szöveges felületek szétszakíthatok? Az igy kapott két fél lapot ráragasszák egy tiszta cellulóz lapra és a vászon lapokat nedves eljárással a szövegrészről eltávolitják. Ez a két eljárás nagyon munkaigényes, de a kapott eredmény igen szép. A további előnye az, hogy a felületek eredetieknek tűnnek. A hátránya mind a két módszernek, hogy a túlzott nedvesítések miatt csak nyomdai szövegeket tartalmazó lapok feldolgozására alkalmasak. Impregnáló eljárások A lapokat papírba behúzódó filmképző anyag erősiti meg. A filmképzők közül csak azok jöhetnek számításba, amelyek jól felhúzódnak a papir szerkezeti elemeire, rostjaira. Nagy a szakító szilárdságuk. A kezelés következtében a lapoknak meg kell tartani eredeti tulajdonságaikat és nem szabad elmerevedni. Az eljárás előnye, hogy a kevésbé leromlott papírokat nagy tömegben lehet feldolgozni. Jelenleg több helyen kísérleteznek ezzel a módszerrel, gépsorok beállításával, hírlapok impregnálását tervezik. Az eljárás eddig nagyon kecsegtető, de általános, mindenre alkalmazható szernek ez sem tekinthető.