ISDF International Standard for Describing Functions. A Funkciók Leírásának Nemzetközi Szabványa. Első kiadás. 2007. Kézirat, 55 oldal.
5. A FUNKCIÓLEÍRÁS ELEMEI - 5.1 AZONOSÍTÁSI ADATCSOPORT - 5.1.5 A funkció besorolása - 5.2 KONTEXTUS ADATCSOPORT - 5.2.3 Történet
de Janeiro 5.2.3 Történet Cél: To provide a concise history of the function. A funkció történetének ismertetése tömör formában. Szabály: Elbeszélő formában vagy kronologikus rendben ismertessük a funkció teljesítésének történetét. Ebbe beletartoznak a funkció rendeltetésre, teljesítésének mikéntjére vonatkozó információk, az egyes tisztségviselők, szervezeti egységek, szervek és egyéb entitások ebben betöltött szerepe és mindennek változásai. A leírás szerves részeként mindenütt adjuk meg a dátumot, ahol lehetséges. Példák: Magyarországon a szabad királyi városokban legkésőbb a XV. század második felétől vezettek olyan nyilvántartásokat, amelyek funkciójuk szerint a későbbi telekkönyvek előzményeinek tekinthetők. Buda és Pest török alóli felszabadulását követően a budai kamarai adminisztráció vezette a telekkönyveket, majd a szabad királyi városi jogállás visszaállítása után, 1705-ben a két város kezébe került a telekkönyvek vezetése. Az 1849-et követő abszolutizmus rendszerében a telekkönyvi ügyek a városoktól független cs. kir. bíróságok hatáskörébe kerültek. 1860-ban a városok visszakapták a telekügyek intézésének jogát. A közigazgatástól elkülönült állami bírósági szervezet kiépítése után a telekkönyvek vezetése végleg kikerült a városi önkormányzatok feladat- és hatásköréből. Az 1871:XXXI. és XXXII. törvénycikk rendelkezett a királyi törvényszékek és járásbíróságok felállításáról. Az 1871:XXXI. te. telekkönyvi hatóságként a királyi törvényszékeket jelölte meg, és a telekkönyvek vezetését az azok mellett szervezett telekhivatalok feladatává tette. E törvény felhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy indokolt esetekben járásbíróságokat ruházzon fel telekkönyvi hatósággal. Az 1912:LIV. te. 11. §-a már általános érvénnyel a járásbíróságokat jelölte meg telekkönyvi hatóságként. Másodfokon perenkívüli telekkönyvi ügyekben a királyi törvényszékek, harmadfokon a Királyi Kúria jártak el. Budán (Óbudát is beleértve) 1872-től a Budai Királyi Törvényszék, Pesten a Pesti Királyi Törvényszék vette át a telekkönyvi hatóság feladatát. A budai törvényszék 1875-ben megszűnt, és a Duna jobbparti telekkönyvek vezetését ettől kezdve az I —III. kerületi járásbíróság mellett szervezett telekkönyvi hivatal végezte. A balparti (pesti) kerületek telekkönyveit Budapesti Királyi Törvényszék, 1915-től pedig a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság vezette. A járásbíróságok 1971-ig látták el a telekkönyvi hatóság feladatát. A 29/1971 (IX.29) Korm. sz. rendelet a telekkönyvi ügyek intézését és a telekkönyvek vezetését 1972. január 1-től a földhivatalok hatáskörébe utalta. A telekkönyvek felfektetését megalapozó helyszínelési munkálatok 1853-tól kezdődtek meg. Az 1855. december 15-én kelt osztrák igazságügyi miniszteri rendelettel bevezetett telekkönyvi rendtartás honosította meg országosan a konstitutív rendszerű, nyilvános állami telekkönyv intézményét. A telekkönyvi rendtartás Erdélyre való kiterjesztéséről az 264/1870. elnöki sz. igazságügyminiszteri rendelet intézkedett. A telekkönyv fogalma alatt összetett nyilvántartási rendszert kell érteni, amely magában foglalta a telekkönyvi betéteket, a telekkönyvi térképeket, különféle mutatókat és az irattárat, amely a telekkönyvi ügyekben keletkezett iratokat, köztük a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat tartalmazta. Legfontosabb része a telekkönyvi betét, amely három részből állt: „A” birtokállási lapból, „B” tulajdoni lapból és „C” teherlapból. A helyszínelési munkákon alapuló telekjegyzőkönyvekből telekkönyvi betétek szerkesztését az 1886:XXIX. te. szabályozta. Telekkönyvi betétek szerkesztésére csak ott került sor, ahol az állami földmérés már befejeződött, ami évtizedekre elhúzódó munka volt. A telekkönyvi betétek részletes kataszteri felmérésen 18
