ISAAR(CPF) International Standard Archival Authority Record for Corporate Bodies, Persons and Families 2nd edition, Szervezetek/testületek, személyek és családok levéltári azonosító leírásának nemzetközi szabványa. 2004. Kézirat, 54 oldal.
3. Fogalomtár - 4. A szabvány szerkezete és használata
4.8. Azt, hogy a leírás mely opcionális elemeit használják egy adott azonosító leírásban, és hogy az elemeket narratív és/vagy strukturált formában jelenítik-e meg, azt a leírt entitás sajátosságai és annak a rendszernek vagy hálózatnak a követelményei határozzák meg, melyben a leírás készítője dolgozik. 4.9. Az ISAAR(CPF)-nek megfelelően létrehozott azonosító leírásban szerepelő elemek közül több használható elérési pontként. A szabványosított elérési pontokra vonatkozó szabályozást, gyakorlatot országonként vagy nyelvenként érdemes kidolgozni. Ugyanezen keretek között kellene létrehozni azokat a fogalomtárakat/tezauruszokat, és szabályokat, melyek meghatározzák az elemek tartalmának létrehozását vagy kiválasztását. Egységesített fogalomtárak/tezauruszok kidolgozásához és továbbfejlesztéséhez hasznos segítséget adnak az alábbi ISO szabványok: ISO 5963 Documentation - Methods for examining documents, determining their subjects, and selecting indexing terms, ISO 2788 Documentation - Guidelines for the establishement and development of monolingual thesauri, ISO 5964 Documentation - Guidelines for the establishement and development of multilingual thesauri, ISO 999 Information and documentation - Guidelines for the content, organization and presentation of indexes. A leírás bármely elemében valamely publikált forrásra/műre történő bibliográfiai hivatkozás esetén az ISO 690 Documentation - Bibliographic references - Content, form and structure szabvány utolsó változatát javasoljuk felhasználni. 4.10. A szabványban szereplő példák csak minták, nem kötelező érvényű előírások. Az egyes szabályoknál szereplő példák csak megvilágítják azok alkalmazását, de nem jelentik a szabályok kibővítését. Nem szabad tehát ezeket a példákat, vagy azok megjelenési formáit előírásnak tekinteni. A kontextus megvilágítása érdekében minden példa után dőlt betűvel jelezzük az adott példát szolgáltató intézményt. Ez után „Megjegyzés:” szóval bevezetve további magyarázó megjegyzések következhetnek ugyancsak dőlt betűvel. A példa forrásának megjelölése, az ahhoz fűzött további megjegyzések nem tévesztendők össze magával a példával. 4.11. Jelen szabvány úgy került kidolgozásra, hogy az ISAD(G) - Az általános levéltári leírás nemzetközi szabványa - 2. kiadásával és a nemzeti leírási szabványokkal együttesen legyen alkalmazható. Ha ezeket a szabványokat egy levéltári leíró rendszerben vagy hálózatban együttesen használjuk, az azonosító leírások kapcsolódhatnak az iratanyagok leírásához. E kapcsolatok létrehozásának módjára lásd a hatodik fejezet útmutatását. A levéltári anyag ISAD(G)-nek megfelelő leírásait "az iratképző(k) neve" (ISAD(G) 3.2.1 elem) és a "szervtörténet/életrajz" (ISAD(G) 3.2.2 elem) elemek révén lehet a levéltári azonosító leírásokkal összekapcsolni. 4.12. Jelen szabvány célja, hogy azt a nemzeti szabványokkal és szokásokkal együttesen lehessen alkalmazni. A levéltárosok a saját nemzeti szabványaik alapján dönthetik el, hogy mely leírási elemek többszörözhetők, és melyek nem. Számos országban a levéltári leíró rendszerek egy adott entitásra vonatkozóan egyetlen kitüntetett névalakot követelnek meg, míg más országokban egy entitáshoz több kitüntetett névalak is tartozhat. 4.13. Az azonosítási adatok levéltárközi cseréjéhez önmagában nem elegendő a jelen szabvány; levéltári azonosítási információk számítógépes hálózatokon történő automatizált cseréje az ebben részt vevő iratőrzők közötti megfelelő kommunikációs formátumnak a függvénye. Az Encoded Archival Context (EAC) egy ilyen formátum. Lehetővé teszi az ISAAR(CPF)-nek megfelelő azonosítási adatok web-en keresztül történő cseréjét. Az EAC-ot DTD (Document Type Definition) kódnyelven fejlesztették ki XML (Extensible
