ORAL HISTORY
Kis József: Köztünk élő emlékezők – az oral history helye, lehetőségei a levéltárban. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 73-77.
74 Levéltári Szemle 69. évf . A második visszaemlékezésre október 4-én került sor, emlékezőnk Soós Ferenc nyugalmazott tanár volt. Soós Ferenc fővárosi egyetemistaként, nemzetőrként részt vett a forradalomban, egyike volt azoknak, akik az ELTE épületét védték, őrizték, míg el nem zavarták őket a szovjet katonák. Később eljárás indult ellene, letartóztatták, akárcsak édesapját miskolci tevékenysége miatt. Soós Ferenc a ’80-as években egyetemisták számára kirándulásokat szervezett határon túli magyarok (pl. Erdély) által lakott területekre, ezért megfigyelés alatt is állt. Minthogy élményei egyórás rendezvény keretei között nem voltak megismerhetőek, két rendezvényt (2018. október 4., október 25.) hirdettünk meg. Soós Ferenc tanár létéhez hűen fényképekkel, dokumentum-másolatokkal ellátott prezentációval készült. Előadását élő kapcsolással a Facebookon keresztül is végig lehetett kísérni, de a honlapon arra is lehetőséget teremtettünk, hogy azt utólag meghallgathassák. Mindkét közvetítésnél nehézséget jelentett, hogy nem rendelkeztünk megfelelő technikai feltételekkel (eszközök, sávszélesség), s ennek köszönhetően a kép- és a hangminőség elmaradt a kívánalmaktól. Hasonlóképp problémát jelentett, hogy a felvételhez és a kivetítéshez szükséges eszközök viszonylag sok helyet elfoglaltak a rendezvény megtartásához amúgy is szűknek bizonyult kutatóteremben. A tapasztalatok alapján be kellett látnunk, hogy kutatótermünk méretei, elrendezése folytán nem alkalmas rendezvény megtartására, ezért úgy döntöttük, hogy ezt követően a felvételek nem meghirdetett nyilvános rendezvény keretében készülnek, hanem az igazgatói irodában, s – egyfajta „dokumentumfilm” – utólag, vágott verzió készül belőlük. Harmadik visszaemlékezőnkkel ezért immár az igazgatói irodában készítettünk interjút. Alanyunk Simon Gábor nyugalmazott mérnök, volt országgyűlési képviselő volt. Személye azért is fontos, mert mérnökként, majd igazgatóként részt vett, illetve irányította a miskolci házgyárépítéseket, de bepillantást kaphattunk egy ’70-es évekbeli pártonkívüli országgyűlési képviselő életébe is. A mintegy kétórás interjút ezt követően megvágtuk, illusztrációként felhasználtuk az interjúalany által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációt, s így publikáltuk tagintézményi honlapunkon. Következő interjúalanyunk, dr. Kovács László – az első alanyhoz hasonlóan – személyesen fordult megkereséssel levéltárunkhoz. Személye különösen fontos, hiszen a hatvanas évektől dolgozott függetlenített pártmunkásként, tanult az SZKP akadémiáján, volt városi ideológiai titkár, majd Miskolc város 1985–1990 közötti, s egyben utolsó tanácselnöke. Az interjú fontossága abban is állt, hogy Kovács László kifejezetten csak azért adott nekünk interjút, mert történelemmel foglalkozó közintézményként fordultunk hozzá. A korábbi interjúfelkéréseket eddig következetesen visszautasította. Előzetes beszélgetésünk során tájékoztattuk arról, hogy a felvétel során nyugodtan bármit megoszthat velünk; amennyiben úgy ítéli meg, hogy az később ne kerüljön adásba, csak kifejezetten történészek, kutatók hallgathassák meg visszaemlékezése bizonyos darabjait, arra van lehetőség. Ennek köszönhetően fesztelen, s igen tartalmas, mintegy három és félórás beszélgetésre került sor. Kis József
