Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)
5. Fára József: A magyar iratselejtezés
P: . ?j ** • - 14 - ; séges., az iratot a szerv őrzi tovább, mindaddig t amig arra szüksége van és azután helyezi el, vagy adja át a levéltárnak, : Á'vizsgálat alkalmával az ellenőrzés megkönnyítése céljából az iratokat abban a sorrendben kell különválasztani, amint azok az iratcsomóban eredetileg kezeltettek, • AZ ellenőrzés egyaránt feladata a selejtezési felelősnek- és a selejtezési bizottságnak. Bnnál a kérdésnél vetődik fel a legélesebben a levéltár részvétele. Ugyanis a 185. rendelet maga nemirja elő kifejezetten a levéltárak szükségszerű bekapcsolását a selejtezési műveletekbe, csak lehetővé teszi, hogy a selejtező közület megkeresse a levéltárt véleménynyilvánítás végett és hogy a levéltár véleményt nyilvánitson "a politikai, tudományos, történeti, vagy művészeti szempontból értékes iratok kiválasztása tekintetében. Mégis lehetővé vált a levéltárak erőteljes bevonása a selejtezési munkálatokba olyképpen,'hogy a szakminiszterek a közoktatási miniszterrel egyetértőleg kibocsátott iratőrzési és selejtezési utasításokban ir.ták elő a levéltárak részvételét és tették azt lehetővé. Számtalan selejtező szerv vette igénybe a levéltárakat. A levéltárak rá'.ztvottek mar a selejtezés megindulásánál, a selejtezési munkálatok megszervezésénél, a dolgozók oktatásánál, a selejtezési munkálatok gyakorlati meginditasánál, vagypahol ezt. nem tehettek, később - menet közben - segitették a selejtezést a végzett munka javításával a munkamenet szakszerűbbé tételével,'Általában megállapítható, hogy a levéltárak 1952. évi munkájának a fő része a selejtezések irányításából és ellenőrzéséből állt. EZ a múlthoz viszonyítottan nagy eredménynek mondható, mert kiterjedt az irattermelés csaknem egész területére. £>/ A szétválogatott iratok sorsa . A selejtezési munkálatok szabályozásánál az utasitás, illetőleg a rendelet kiterjeszkedik a kiselejtezés tényének a feljegyzésére is. A feljegyzés azt a célt szolgálja, hogy megörökítse az irat sorsát, hogy a későbbi időkben az esetleg keresett, de, meg nem talált iratról megállapítható legyen,^ hogy az kiselejtezés utján került ki az irattárból, vagy levéltárból, . . A bejegyzés bevezetésének a módját pontosan körvonalazza a'rendelet, megmondja, hogy az irattározás bejegyzésére használt kezelőkönyvben az irat iktatószáma mellett "kiselejtezve" szó és a selejtezés- évének feljegyzésével kell a kiselejtezés tényét feltüntetni. A rendeletnek ez az intézkedése világosan megjelöli tehát, hogy a kiselejtezés megtörténtét mindig annál az .irattéri jelzetnél kell feljegyezni, amely jelzeten az iratok elnevezést nyertek és amely jelzeten a kutatás folyamán az iratokat keressük. Nem foglalkozik sem a rendelet, sem az utasitás azzal a kérdéssel, hogy mi az eljárás abban az esetben, ha az irattározás bejegyzésére szolgált könyv hiányzik. A kérdés megoldásának több változata lehet. Ha van olyan egyéb segédlet, amely az irat iktatószámát és tárgyát tartalmazza /pl. iktatókönyv/, akkor itt jegyezzük fel a kiselejtezést. Ha minden segédlet hiányzik, ebben az esetben egyedüli megoldásként az lehetséges, hogy
