Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)

4. Maksay Ferenc: Irattári és levéltári segédeszközök

tételszámot^ ü^osstályi és alcsoportszánot adta, osctlog a kisolajvesést jelezte. Az u&nevezott idogenr-számkönyvok azokat a szádokat adták töag. melyek a hivatallal kapcsolatban álló idegen hatóeás iratszánainak az Íretek átküldése után helylikba tiegfoleltok* Számsoraikét es ogjes idegon hivatalok nevei ejlátí csoportos ltot ták, A moly-ésé személy névi* valamint teremtetek /Uaöx*.fc813a Vngy agy egységei kötetbon/ most már iratok es la jeta-omek helyett rendszerint fsaknak fez Iktslólönyveknek a lenszámára utaltak és rexsiszerint es Irattárban készültek. Az iktató-, saán-és matatókonyvok rendszer* azután alapjában, változatlanul öröklődött át a koVetkoső, polgári • kérszskra. azzal az eltéréssel, hogy oz abszöltvkizmus tora éta a kútfők és letelek rendszere mállott vagy holyott a hasonló ügyre vonatkozó íretek egy elenszán alá kerültek^ o 'igy & ssánkönyvakbei* est es elepszánó t kellett aa iktatószámokkal osy este tol* • £ hármas könyvsorozat mellett, moly ez-'utolsó, kút évszázad központi hivatalainak Irntrcnlssorölbon már maga is olegend-ö yo.^Ít6assköz

s már a SYIII«szézadban megjelentek az ügyvitelt -könny!to* különféle más segédkönyvek /Dibor jiraaaetationsn* a kölcsönzések, Bíbor eerpoaitionam? á kiadványozna nyilvántartására, kézbositőkönyp? postakönyv 6B í^yy tovább/

e Ahol - -mint a királyi kBíaarándl - a kincstár anyagi érdekei egyes iratok olküélönitett kezelését és sajátos haasn^Lstát kívánták meg, ott már a XTirpi század elején rendelkezést hostak 1 ..fcntcf^ojslévelek kiválogatásáról, rendezéséről

s lajstromozása, rll, a lappangó királyi Jogok mogisüorüsóhaz szükséges oklevélbe vonatok elkészítéséről s alből' a: célból külön lav51 tárat larohivom/ l^ivtok élofcgo az irattár /ragostrairmín/ mállott., Aa ilyen le véltáraaí* bsn a már korábba?! ismert nódsser szerint folytatták eleinte &&8s'£atl köpyvok/el, kixályi leiratok levele sltön^oi/ és iratokhoz meg köímvsfc ' hoz szóló'mutatók elkészitését, majd a módszer *továbbiéjloaztaaéral többnyire mesterséges tárgyi csoportokba, ritkábban asorvos seretttlfe* bá rendezett* és

u

c seper tokon bolül iöőren'ibo rakott Iratok lakatosat* sását, mntetosácát* A nos tereégosJLrat csoportosítás eseteiben -miután'cz áratokat eredeti összefüggésükből kiszakították - a lajstsa* nozáa kétszeresen szükséges volt© Az előzetes rendosésre, jelzc-telésra* •valamint 'a;lajstromok és mutató^ beosztására, mag a regesta készítés szomsontjaixe vonatkozó - általában helyes - utasításokat a kivitelezők"nem .tartották meg mindig* Az előirt fcárorJ3t*-**,-*M • lajstrom /középen a regese

5 balra és jobbra 8 oaalád-és helynevek/ és öthasábos mutató' /saonély-vegy helynév* rövid kivonót, osonó' Száma, ir-eí- •*zárna, l'jstromkcnyv lapja/ a gyakorlóthea néna keveredett ogymássei^ '^alrean válogatás nellrül 03 a ősénekre való tekintet nélkül éegtelén számsorban lajstromozták a kezükbe kerülő Íreteket jj a kölcsönzésből visszakerül tokát sen rakva a helyükre* Így elkerült az 1760-as évek végén működő lob. 14 taga kamerái levéltárait, karnak - a javarészt gyakorlott ÖgjMdokbŐl toborzódott lajstremosate* rak és a járulaekotofc - negyedév énként 18-66 Irat csomót lejstrooosat és nutetőzni. A kamarai irottárnál történt meg ó 13, ssázod 'l^jén aa is. -ami okkor még a legnagyobb jf&tkoságnak számított* egyse iratokról tuclománvcs óéiból, agy készülő egyháztörténet ásására tiVkir* toltak össze másolat-gyüjtöményt. ' A magyar megyék levéltárai u£^^okker

? bár néhol a fontoeabb oklava-