13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - A) Jogszolgáltatási szervezet

kánonjogot alkalmazták, amelyre a magyar törvényhozásnak nem volt befolyása• /Ezt Hajnóczy József tette először kifogás tárgyává,/ A küzdelmet elsősorban anyagi érdekek irányították: a világi biróságok el akarták vonni a jogszolgáltatással járó busás jövedelmeket a főpapoktól és a római széktől, de a döntéssel járó hatalmat is ki akarták ragadni a papság kezéből. A hatáskör és a fellebbezés emiitett korlátozásán kivül a harcnak különösen hatásos eszköze volt az adott ügy elvonása az egyházi bíróságoktól^ Már Zsigmond 140.5-i törvényei kimondót.-: ták, hogy ha egyházi és világi biróság közt hatásköri vita merül fel, ezt a király személyes jelenlétén kell megtárgyalni; ezzel az uralkodó lényegében szabad kezet kapott* Ezóta királyaink és a nagybirák nemcsak akkor avatkoztak a hatásköri vitába, ha azt eléjük terjesztettékhanem akármelyik fél kérésére kiadták az átterelő parancsot a vikáriushoz: terjessze az ügyet - mivel világi természetű - a király, nádor vagy országbíró fóruma elé* A parancs kiadása előtt nem vizsgálták meg a per tárgyát, hanem a kérelmező előadását fogadták eL A szentszékek pedig még akkor is engedelmeskedtek, ha az ügy elébük tartozott, hiszen Mátyás és 11* Ulászló törvényei javadalomelvesztés terhével kötelezték őket erre. Korszakunk végére a szentszékek az államélet irányítóinak engedelmes eszközeivé lettek. Erdély földrajzi és igazgatási különállása folytán bíráskodása is sajátos képet mutat, A letelepedés során külön-külön szervezethez jutott a három kiváltságos nemzet, és némileg hasonló önkormányzatot szereztek a fejlettebb román kerületek, A magyar vármegyék /Lakság/ vidéki birósági szervezete hasonló volt a magyarországihoz: uriszékek, megyei és városi törvényszékek bíráskodtak. Az úriszéki joghatóságot elvként csak az 1342-i közgyűlésen mondották ki; a megyéknek pedig általában csak két szolgabirájuk volt, de egyébként nem mutatkozott különbség a Meszes hegységen inne.nl szervezettel szemben. Lényeges eltérést találunk azonban a központi bíróságokhoz való viszony tekintetében, .A XV, század derekán érvényesülő fellebbezés beillesztette az erdélyi vármegyéket is az országos szervezetbe, addig azonban a király személyes joghatóságán kivül nem függőitek tőle. Főhatóságuk a vajda

^volt, aki az alvajda, az erdélyi itélőmester és előkelőbb nemesek társaságában rendesen Marosszentimrén tartotta törvényszékét 0 A vajdai székre kellett idézni a hiteleshelyi eljárás rendes utján az erdélyi nemeseket, ide kerültek a megyéktől és /közvetve/ az erdélyi uriszékektől fellebbezett perek is, Pontosabb ügyekben a vajda a hét erdélyi vármegye részére közgyűlést hirdetett, melynek helye Tordán állapodott meg. Ezen a birosagi közgyűlésen Erdély nemessége birság terhével köteles volt megjelenni. Azokat a törekvéseket, h°gv ügyeiket egyenesen a királyi kúriába vigyék, királyi renb/ Erdély birósági szervezete •