7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - B) A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése Magyarországon (1690-1780)

pitós, az ipar ás a kereskedelem fellendítése, a csatornázás, az útjavítás, a szükségtelen vámok megszüntetése, a megyei számvitelnek, tisztujitásnak, adóei$sztásn&k, nemességigazolásnak és adósságbetáblázásnak az ellenőrzése s a "szegény nép" sorsának megjavítása helyesen menjen végbe. A király tői való függés viszonya nem változott: a kancelláriának ezután is eléje kellett terjeszteni fontosabb ügyeit, javaslat kíséretében: Így különösen a helytartótanács feltérjesz téseit, s a királyi táblák által felküldött elvi jelentőségű ité leteket. Voltak ászban önálló felterjesztései is és rendszeres levelezést folytatott a-többi udvari hatóságokkal. 32 teleknél kisebb birtokadomány dolgában az udvari kamarával egyetértésben a kancelláriának kellett eljárnia, ennél nagyobb terület adományozásakor csupán a végrehajtás szerepe /az adománylevél kiállítása/ várt rá. A kancelláriához beérkező iratok legnagyobb része as igaz gatási reform óta helytartótanácsi és táblai felterjesztés volt, magánosoktól általában csak ugy fogadtak el kérvényeket, beadványokat, ha ágens /Ügyvéd/ is aláirta* Megyék, városok, magánosok kérvényeit a helytartótanácshoz kellett leküldeni az ügy föl derítésére, véleményezésére. Aki jogorvoslatot kért, azt általában bírói fórumok elé utasították /fellebbezés esetén is/; érdemben csak a legritkább esetben foglalkoztak az ügyével.A tanácskozás és a referencia a korábbi módszerrel folyt, de most eltérő szavazatok esetén a kisebbségi véleményről ls jelentést kellett tenni. A végleges elintézés-fogalmazványokat egy-egy ügy tanácsi megvitatása után vagy a titkár, vagy - ha bonyolultabb volt az ügy - maga a referens készítette. As ülésjegyzőkönyvet a következő ülésen mindig be kellett mutatni jóváhagyás végett. A legfontosabb segédkönyv, melybe a kiadásra kerülő iratokat röviden bevezették, a Liber expeditionum volt, A kancelláriai ügyintézés következő szabályozására 1746ban került sor. gzt is uj országgyűlési törvényhozás, királyi rendelkezések tették szükségessé és a bécsi társ-hatóságok rendjében beállott változás előzte meg /1742-ben kivált az osztrák kancelláriából a "Staatskanzlei", az udvari és a magyar kamara ügyintézésében pedig központi szerepet kaptak a szak-referenciáknak megfelelő bizottságok./ AZ 1746-ban kelt utasítás a korábbiak mellett néhány, főként az ország gazdasági életét szabályozó törvénycikk végrehajtásának elősegítését szabja meg a kancellária feladatául /iparosok ás borhamisítók megrendszabályozása, egyenletes pénzárfoiyam és egyenlő mértékek tartása, vámtarifák mérséklése, hiteleshelyek es levéltárak gondos felÜgyelete/. Illetékességi köre egyébként nem változott. Az udvari körökben akkor korszerűnek tartott bizottsági ügyintézés nyomai a kancellárián csupán annyiban mutatkoznak, hogy a legfontosabbnak minősülő vallási, adó- és más közügyek /negotia publlca/ előadására 1746-tól kezdve két-két referensnek kellett felkészülnie és hogy párhuzamosan bevezették a korreferensi intézményt is. Az a rendelkezés, mely az ügyek elosztásánál a tárgy vagy az országterület tekintetbevételét irta elő, szakelőadói rendszer bontakozó csiráját sejteti. Az akták egy részét ebben a korban sem vitték a tanács elé, végleges elintézésüket előadói referencia alapján készítették el.