7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

ségszerü is az ellentmondásos helyzetben s a kamara az uralkodónak mint magyar királynak a hatásága, .ugyanakkor a magyar királynak, tehát egyben idegen uralkodónak a szerve* Ha a magyar kamara jellegét a közjogi helyzet és a realitás vibrálásában nehéz is megfogni /igazán csak egyes, adott korszakokra nézve lehet/, annál valóságosabb tény a közIgazgatástörténet szempontjából, hogy működése hatékonyabb és sokrétűbb.e- századokban, mint bármely más hatóságé. x x Bár a magyar kamara területi hatásköre a XVI-XYII. században elvben az egész királyi Magyarországra kiterjedt /a törvényellenesen ausztriai kamarai szervek által irányított alsómagyarországi bányavidéktől és a nyugati harmincadoktól eltekintve/, már megszervezése .után rövidesen nyilvánvalóvá lett, hogy az állandó hadiállapot, a korabeli közelekedési viszonyok stb. miatt a Pozsonytól távoleső északkeleti országrészek igazgatását aligha tudja egymaga közvetlenül ellátni, pedig e területen még sokrétűbb feladatok hárultak a kamarai Igazgatásra, mint a nyugati részeken, lévén hogy Itt feküdtek a legfontosabb kamarai birtokok, amelyek e korban mind egy-egy végvár ellátását voltak hivatva biztosítani: igy a kamarai igazgatás itt legszorosabban összefonódott a hadiellátás, végvárak fenntartása, katonaság élelmezése problémájával. /A Murány-Szendrő-putnok-Sger-6nod-«Pokaj-Kálló-Szatmár stb. végvári sávról van sző, ahol,- hacsak éppen nem voltak zálogban vagy átmenetileg elidegenítve - időnként 15-20 fontos végvár és birtok kezelése hárult a kamarára. A nyugati részek végvárai általában vagy a haditanács közvetlen irányítása alatt állottak, vagy magánkézen, kamarai igazgatás alatt alig./ Ezt az országrészt, amely Szepes-Gömör-Borsod megye nyugati szélétől keletre terült el, s délről a török hódoltság, délkeletről Erdély, ill. a Partium határolta, ezidőben kezdik "pelsőmagyarorszagnak» nevezni, mig a tőle nyugatra eső, terQletiieg.nagyjából ugyanakkora királyi országrész az tf

Alsómagyarország* nevet kapta. E helyzet késztette arra a magyar kamarát, hogy már az 1530-as évektől egyik tanácsosát /ferner Györgyöt, aki egyébként sáros! főkapitány volt/ állandő jelleggel mint jövedelemkezelő és ellenőrző közeget pelsőmagyarországra küldje. A jövedelemkezelőség /adminlstratlo/ 1554-ben határozottabb hivatali kereteket nyert, amennyiben az adminisztrátor /vagy ahogy ritkábban nevezték: sunerlntendens/ mellé egy segítőtársat és egy Írnokot nevezett ki a kamara, valamint külön pénztárat állított fel: ezentúl már nem Pozsonyba, hanem a Sárosban, ill. Eperjesen működő jövedelemkezelőségbe futották be a jövedelmek, s innen ellenőrizték'az országrész Öszszes kamarai hivatalát. A sokrétű feladatokhoz képest azonban szűknek és elégtelennek bizonyult ez a szerveseti forma is, ezért hosszas tárgyalások után 1567-ben a pozsonyi kamara mintájára állandó