7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.
I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)
vétlenül a kamarától, számadással ugyancsak a kamarának tartoztak, s a kamara volt közvetlen blról fórumuk. Ide tartoztak mindenekelőtt a harmincad Igazgatás tisztviselői, a kincstári birto kok személyzete, a bányátiazl JvTs előkj a sóhivatálnoko k, a posta szervezet, a kamara állal béreK' tizedek" tízedszedői Ts - amenynyiben nem az országgyűlés delegálta őket - az adószedők a XVII. század közepéig, amig az adóügy a kamara alá tartozott* . A magyar kamara hatásköre elvben az egész királyi Magyarországra /sőt ahogy elvben mindig hangsúlyozták: amennyiben királyi kézre jut vissza, as egész Horvátországra, Szalvoniára és Erdélyre is/ kiterjedt, ezen belül is a királyi kincstár összes rendes és rendkívüli jövedelmeinek igazgatására, kezelésére és ellenőrzésére, A gyakorlatban azonban több fontos ponton sérelmet szenvedett ez az elv, s ezzel az állami egység is. Mindenekelőtt kezdettől fogva ki voltak vonva hatásköre alól a Pozsonytól nyugatra és délre az Adriáig az osztrák határ mentén fekvő harmincad-állomások, melyeket közvetlenül az alsóausztriai és a stájer kezelt. Továbbá az ország legnyugatibb sávján elterülő várak /Magyaróvár. Csepreg, Kőszeg, Borostyánkő stb./ és birtokok az_alsóausztriai kamara alatt álltak jó ideig. Még súlyosabb veszteség volt, hogy a legértékesebb magyarországi bányavidék az un. "alsómagyarországi 11 bányavárosok /selmee-, Xörmöc-, Besztercebánya stb./ évszázadokig közvetlenül az alsóausztriai kamara igazgatása alatt állottak, ezek jelentékeny jövedelmeihez magyar szerveknek semmi köze nem volt. A rendkívüli jövedelem a hadiadó kezelése is gyakran volt kivonva a kamara hatásköre alól, bár ezt adott esetben természetesen nem Idegen hatóságok, hanem az országgyűlés által választott rendi szervek, esetleg nagybirtokosok vagy várparancsn okok szedték be f s fordították közvetlenül hadi célokra. Végül uj helyzetet teremtett 1567-ben a szepesi kamara felállítása, aminek következtében a királyi területnek mintegy fele, az un. "Felsőmagyarország" kikerült a magyar kamara közvetlen irányítása alól /erről 1. alább/, bár annak felettes szerve elvben továbbra is a magyar kamara maradt. A legfőbb jövedelmet a külkereskedelmi vám. a harmincad jelentette; a harmincad-tisztviselők irányítása és ellenőrzése, a jövedelem beszedése, a külkereskedelem szabályozása, a csempészet megakadályozása, uj vámhelyek szervezése vagy átszervezése stb. képezte itt a fő feladatot. Blvben alá tartozott az érc- és sóbányák igazgatása, az urbura behajtása, bár e téren sok közvetlen szerepe nem volt, mert a legfontosabb működő bányák idegen kezelés alatt voltak, a többi meg nagyrészt a szepesi kamara területére esett. Felügyeleti jogot gyakorolt a pénzverés, a nemesércmonopólium, a nemesércbeváltás felett* Igazgatta a kamarai birtokokat, s feladata volt azok állandő gyarapítása. A kamara feladatai képezte a magszakadás folytán a fiskusra szállt vagy hűtlenség miatt elkobzott birtokok átvétele ill. rejtett, lappangó királyi jogok kinyomozása, esek újra eladományozására vagy kamarai kezelésbe vételére javaslat-
