7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

15 uralkodó ©ló/, majd fokozatosan kifejlődött - főként 1537-1 átszervezése után - központi irányító és ellenőrző szerepe, 8 formálisan is központi hatósággá vált* Magyarországon 1528. .január 8-1 /közvetlenül a cseh kamarai instrukció mintájára kiadott/ utasításával állította fel az uralkodó a magyar kamarát, Budán. Vezetőjét egyelőre a jogfolytonosság miatt kincstartónak nevazték, elnöklete alatt azonban a király által kinevezett kollegiális testület /négy tanácsos/ állott, amely rendszeres üléseken, testületileg tanácskozott és döntött. Hatásköre a Habsburg hatalom alatt álló egész országra kiterjedt-, annak minden vidéki pénzügyi szervére. Feladata hármas volt - akárcsak a korábbi kínost art óságé -: a központi igaz gatás, a jövedelmek központi kezelése és a helyi kincstári hiva talok ellenőrzése. Formailag az udvari kamarának nem volt alárendelve, kizárólag az uralkodónak, bár előirányzatát, költségvetését hivatalosan is a bácsi udvari kamara állapította meg. A rendek nem támasztottak ellenvetést a kamara felállítása ellen; aa 1526:1-3* te. a pénzügyigazgatás megszervezését királyi jognak Ismerte el. A kamara alig szerveződött meg, máris beszüntette működését az 1529. őszi török hadjárat miatt, s csak 1531 nyarán szerveződött újra, most már Pozsonyban. Szervezete és Ügyintézése laa san és fokozatosan fejlődött ki és szilárdult meg, párhuzamosan az örökös tartományok kamarái és az udvari kamara fejlődésével, másrészt a hazai állapotok viszonylagos konszolidációjával* Az udvari kamara 1537-ben /a tiroli 1536, az alaó&usztriai 1539-ben/, a magyar kamara 1548-ban - a caeh kamarával egy évben - kapott uj utasítást. A század derekáig a helyzet kialakulatlansága határozta meg a kamara működését* Emellett as ország közállapotai, a kettős királyság küzdelmei, a Habsburg-rész és János király területének állandő hullámzása nehezítette a fejlődést* AS országgyűlések az adőjövedelem kezelését hol a kamarának hagyták, hol saját kezelésükbe vették, hol közvetítő megoldást kerestek; a helyzet szinte évenként vál tozott. A rendek az 1542, 1545, majd 1547-i országgyűlései? egyszerre csak azzal állottak elő, hogy állítsák vissza a régi kincstártóságot* Az 1530-as évek végétől mintegy másfél évtizedre szilárd formákat kapott helytartótanács ez időben kiterjesztette hatáskörét a pénzügyekre is. A kamarát nemcsak ellenőrizte, hanem irányítása alá vonta, sőt közvetlenül intézkedett pénzügyekben; rendelkezett a kamarai jövedelmekkel»utasította az egyes jövedelmi ágak hivatalait; főként a pénzkezelés és utalványozás jogát sajátította ki. Iz az irányító szerep aztán az uralkodó 1548-1 rendelete, másrészt a helytartótanács elhalása következtében megszűnt* Mindezen okok miatt m első két évtized bizonytalanságai után /bár ez idő alatt lg működött a szervezet, a lehetőségek határai közt/ nagyjából a század közepén szilárdultak meg éa körvonalazódtak réazleteiben a kamara szervezeti keretei, ügymenete, a 1548. december 12-1 uj utasítása működését hosszú időre megszabta* As országgyűlés rendjei - eltekintve a Bocskai-kori gyűlésiektől - törvényéé hatóságnak ismerték el, legfeljebb as adókeselésre gyakoroltak blzonyoa időkben ellenőrzést - egyazer-egyszer újból megpróbálták azt kizárólagos rendi igazgatás alá vonni -, egyébként törekvésük ezután kizárólag arra irányult, hogy a ma-