7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

gyar kamara közjogi önállóságát, aa udvari karaarától való függetlenségét sorozatosan törvénybe Iktassák* x x A kamara szervezete és ügymenete hármas funkciójának felelt meg; az ügyek tárgyalása és a határozathozatal a kamarái tanácsban, rendszeresen ülésező testületben történt, melyhez az ügyek sokasodása és differenciálódása következtében segédhivatalok kapcsolódtakj a jövedelmek bevételére a kamarán belüli, annak hatósága alatt álló központi pénztár állt rendelkezésre; s a kamara ellenőrizte as országos szervezet pénzkezelését és számadásait, ilymődon tehát egyesitette az igazgatási, pénzkezelési és ellenőrzési funkciókat* A szervezet magában foglalta a központi hatóságot, amely Pozsonyban székelt, és az egyes jövedelmi ágak kezelésére kinevezett, az előbbfcek alárendelt vidéki igazgatási szerveket, tisztviselőket. A kamarának a XVI-XVII* századi közigazgatásban betöltött fontos szerepét többek közt éppen az magyarázza, hogy az egyetlen olyan központi, állandő jellegű hatóság volt, amelynek a kor viszonyaihoz mérten jól megszervezett országos apparátus állt rendelkezésre* Élén az elnök állt, akit az első időkben még kincstartónak /thesaurarius/, majd felügyelőnek /superintendens/, de már a 40-es évektől "praefectus M-nak neveztek* Mellette a tanáesosek /consiliarli/ száma e korszaban általában 4-5* 81vileg minden ügy a tanácsülés elé került, amelyet rendszeres hivatali időben, naponta tartottak meg. Az ügyek sorrendjét a fontosságot szem előtt tartva az elnök határozta meg /a fautósabbakat már a XVI* századtól egy-egy tanácsos megkapta élőké szi tó sre/, majd az ügyet leginkább ismerő tanácsos, utána a többiek rang szerint mondták el véleményüket, végül a szavazattöbbséggel meghozott döntést az elnök foglalta össze* Ha döntés nem született, az ügyet az álláspontok ismertetése mellett az uralkodóhoz terjesztették fel. A felterjesztést az udvarban az udvari kamara ismertette az uralkodóval vagy intézte el tanácsülésen, A tanácsüléseken kivül a tanács tagjai gyakran szálltak ki a helyszínre az egyes jövedelmi ágak állapotát megvizsgálni /egyesével vagy bizottságok formájában/ és a nehézségeket eligazítani, A tanács határozatát a titkár /számszerint egy vagy kettő/ vezette be az ülésjegyzőkönyvbe, az fogalmazta meg az elintézés fogalmazványt, s irányította a kiadmányozás munkáját. Munkáját előbb néhány irnok segítségével végezte, majd fogalmazó került mellé: mindebből a XVI. század második felében külön segédhivatal; az iroda alakult ki, a titkár vezetésével. He int e közvetlenül a titkár ügyelt fel az irattárra és az ott készített segédkönyvek, másolati könyvek lajstromozására, majd a század közepétől külön irattáros v. lajstromozó látta el ezt a munkát, igy az irattár is külön segédhivatal magvává vált* Az irattár őrizte a kamara ügyvitele során felgyűlt iratokat /kivéve azokat, amelyek a számadásokkal voltak kapcsolatosak: ezek a