5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.

Ila Bálint: Történeti földrajz

előmozdítanák mind a földrajzi, mind a történeti tudományok célkitűzéseit, történjenek ezék a kutatások Önállóan, vagy településtörténet, települósmorfológia . stb. keretében. J3ár a módszer történettudományos és a történetkutató erudiciója szükséges az adatok Összegyűjtéséhez és konstrukciók elkészítéséhez, mégsem nélkülözhetők bizonyos földrajzi ismeretek* hogy a megállapítások földrajzilag is megállják a helyüket. Persze ez utóbbiak hiányából nem származhatik olyan baj, mint pl. az egyes adatok helytelen olvasásából, tehát a történettudományos felkészültség a döntő. Ezért a történeti földrajz müvelés.e elsősorban a történész feladata. /Persze vannak a földrajztudomány művelői között is igen jó történeti földrajzkutatók, Fodor, Gláser stb./ Mivel pedig a számbájÖvő irott források túlnyomó részben levéltárakban őriztetnek, a levéltárosra fontos szerep hárul a történeti földrajzzal kapcsolatban. Egyrészt helyesen teszi, ha annak müveléséből ő, aki az anyaghoz korlátlanul hozzáfér, derekasan kiveszi részét, másrészt az anyag rendezésével, leltározásával és általában rendelkezésre bocsátásával nagy szolgálatot tehet a kutatás ügyének. Mindehhez ismerni kell a kutatás szempontjait, metodikáját s a számba jövő anyagot. Az alábbiakban rövid ismertetés következik a történeti földrajzi kutatások nézőpontjairól* módszeréről* ehhez csatlakozik a számbajövő forrásanyag fontosabb csoportjainak felsorolása, majd irodalmi tájékoztató. 2./ Tematika, metodika. A történeti földrajz munkása kitűzhet maga elé általános, minden táj elemet - a településtől a, felszíni takarón keresztül az úthálózatig - felölelő tárgyat, mégis ilyeneket azok terjedelme és a ráfordítandó időmennyiség miatt nem szoktak választani. Még munkaközösség is csak hosszú idő aiatt tudna ilyen témában eredményt produkálni. A.résztémák, a megosztott tárgyak állnak tehát előtérben, amikor egy vagy több-, de nem minden tájelem célja a topógráfiai rekonstrukciónak. Pl. a településeké /Csánki, Szarka/ a gyepüké /Karácsonyi, Tagányi, Fodor/, a vízrajzé /Ortvay, Mikesi/, úthálózaté /Gláser/, élőés holt falvaké egy megyében /Sinkovics/, a dűlőneveké /Szabó T.