5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.
Ila Bálint: Történeti statisztika
Fontos a források értékeléséhez a terminológia: mit jelent adott korban a jobbágyporta, hány kévés a kepe és kereszt, mekkora-a kalangya, a vontató, milyen a helyzete az árendás és taksás jobbágyoknak, mi a lényege a keresztyén- és ostorpénznek, kik fizették ezeket, ki a taksás nemes stb, stb* Mert pl, ha valaki azt állítaná, hogy a XVII* század első felében valamely falu lakossága annyi család, mint ahány portája dikajegyzékben szerepel, alaposan tévedne, hiszen ebben az időben egy telek már négy családot is jelentett. Azután meg a dikalajstromból a szegények és az adótól mentesek hiányzanak. Éppen igy a kiszedett tized beszorzása tizzel nem jelenti a teljes terménymennyiséget, hiszen a tizedet a kilenceddel csökkentett termésből vették ki. Az urbáriumoknál igen lényeges annak megállapítása, hogy a bennük felsorolt helységek teljesen az uradalomhoz tartoznak-e, vagy csak részben, éspedig hányadrészben. Nem hagyható figyelmen kivül az Összeirások végrehajtásának módja, milyen gondossággal készítették azokat. Itt első helyen állanak pontosság és megbízhatóság tekintetében kétségtelenül az ur tisztviselői által készített urbáriumok és földesúri összeirások, azután következnek csak a dézsmalajstromok majd a dikajegyzékek, A dézsmajegyzékeknél, különösen a bértized számadásainál nagy óvatosságot igényel a "vidékiek" kérdése. Egy-egy határban, de még inkább egy-egy szőllőhegyen nemcsak a helybeliek termelnek, hanem a szomszédos községek gazdái is, egy promontoriumon 2o vagy több helység lakói is művelhetnek szőllőt, Ha már most a dézsmajegyzékben helyiek és vidékiek külön, vannak feltüntetve, nincs semmi nehézség, ez csak ott kezdődik, amikor a dézsmaadókat lakóhelyre való tekintet nélkül jegyzik fel. De rendszerint ez is kitűnik, amint több egymás utáni év számadását hasonlítjuk öszsze, ami ilyen esetekben elengedhetetlen. Általában a gabonádé zsmánál a kétfajta adózót rendesen külön irják össze, a bordézsmánál gyakori a megkülönböztetés nélküli jegyzék. Igy ezeket valóban csak a legnagyobb elővigyázatossággal szabad használni és csak akkor, ha más biztosabb forrásunk nincs. Csak a források és azok értékének megismerése után szabad hozzáfogni azok feldolgozásához. Miután világosan látjuk azokat a szempontokat, azokat a kutatási célokat, melyekre
