Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

1. Wellmann Imre: A levéltár lényege, rendeltetése, feladatai

sekre, a nemesség jogainak biztosítására, egyes kimagasló személyek életére vonatkozó gyűjtemények között forgácsolódnának szét, a f«nnmára dó rész pedig valami óriási méretű "lymbus" vagy "miscellaaea" gyüjtőmedencéjében merülne el, puszta időrend szerint vegyesen kerülve egymás mellé,Ha mindezt végiggondoljuk, nem lehetünk eléggé hálásak azért« hogy Pauler Qyuláék nagy átrendezési tervei nem váltak valóra, s az Országos Levéltár feudális-kori nagy hatósági levéltárai aránylag sértetlenül vészelték át a tárgyi skatulyázások pusztitó korszakát. De nemcsak elvi szempont szól a szerves egységbe tartozó Íratok mesterséges széttagolása ellen: az t.i., hogy az osztálytársadalmak életében az ilyen tárgyi.rendszerek alapjai, szempontjai szükségkép változnak az éppen hatalmon lévő osztály változó érdekei szerint, s hogy általában nehéz minden haladó kutatási szempontot teljesen kielégitő tárgyi csoportokat felállítani /:pl. a könyvtári decimális rendszer példáját követve:/. Vannak súlyos gyakorlati nehézségek is: pl. egy-egy irat tartalmánál fogva rendszerint több tárgyi csoportba is sorolható, s ha egyikbe illesztjük, akkor a kutató hiába fogja keresni azokban a kategóriákban, melyekbe már nem jutott belőle. De előfordulhat az is, hogy a természetes Összefüggéséből kiszakított irat szépszerével egyik tárgyi ~<raportba sem kívánkozik, s akkor menthetetlenül elmerül a "vegyesek" nagy stüLyesztöjébe. Ha mindezt elfogadjuk, akkor nem marad más hátra, mint mesterséges átcsoportosítás helyett meghagyni az iratokat eredeti, szerves rendjükben,; ''gy, ahogy az irattárat létrehozó természetes vagy jogi személy, család stb. tevékenysége során rendeltetésüknél fogva egymás mellé kerültek. Ez első pillantásra kényelmes álláspontnak látszik, hiszen a levéltárost megkíméli a beérkezett iratanyag átrendezésének nagy munkájától. Valójában azonban azt jelenti - s ez nem csekélység hogy a levéltár gondozójának meg kell ismerkednie a levéltárat létrehozó tényező történetével, működésével, különben az anyaggal kapcsolatban nem tnd megfelelni hivatásának. A másik, súlyosabb ellenvetés: hogy ha azok a szempontok, melyek szerint az anyag eredeti irattári rendje létrejött, szükségkép nem fedik a haladó történetkutatás szempontjait, az ereaeti rend megtartása hogyan egyeztethető össze a tudomány érdekével? Egyszerű a válasz: nem az eredeti rend megbontása szolgálja a kutatás szempontjait, hanem az,ha az eredeti rendjében hagyott anyaghoz uj

f e szempontoknak megfelelő segédeszközöket készítünk. /:Persze célszerű lenne az is, ha már az eredeti rend alkalmazkodnék a lehetőséghez képest a történettudomány tárgyi szempontjaihoz,:/ Azt a nagy munkát, amit aa iratanyagnak tárgyi csoportokba való szétszórásába ölnének bele - igen kétes, sőt mondhatni, kétségtelenül hibás és káros eredménynyel -, fordítsuk inkább az iratanyag tárgyát feltáró, használatát megkönnyítő levéltári segédeszközök készítésére. Hagyjuk meg az irattárképző szervek működéséből keletkezett szerves iratsorozatokat a maguk eredeti, természetes rendjében, illetőleg, ha az felbomlott, de helyreállítható, állítsuk vissza. Nem annyira azért, mert az iratanyagnak többnyire megvannak az eredeti rendhez simuló segédkönyvei - ezek ér-