Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

4. Bakács István: Levéltári rendezések

sere, vagy a fiskális érdekekre: az uradalmak nagyságára és j öve deÍme zős égére vonatkozó adatokat nem tartalmaztak* Azokat az iratokat tehát, amelyek a korabeli felfogás szerint "érdektelenek" voltak, nem jegyzékeitek. Amikor később a sárospataki uradalom iratait lajstromozták, a "missiles et instantiae« gyüjtősorozatba foglalták a jobbágyok panaszleveleit, folyamodványait , az uradalmi tisztviselők egymásközti levelezését, utasításokat, jelentéseket stb. Ha netalán olyan kívánság merült volna fel, hogy ilyen tárgyú iratokat a kamara rendelkezésére kell bocsátani, a levéltárnokok, habár hosszabb kutatás után, meg tudták volna találni őket. Mint látjuk a felhozott példából, az ilyen "érdektelennek" minősített, nem lajstromozott iratcsoportok szolgáltatnak az osztályharc, a kizsákmányolás különböző módjainak megismerése szempontjából becses forrásanyagot. Természetesen akkor, amikor az irattári anyag levéltárivá válik, s az iratokat nem a hivatali ügykezelés napi szükségleteinél kell rendelkezésre bocsátani, akkor nemcsak azokat az iratokat kell hozzáférhetővé tenni, amelyeket keletkezésükkoriiktattak vagy később rendeztek s lajstromóztak, hanem az egész iratanyagot s hozzáfűzhetjük: minél egyszerűbb eszközökkel kell a kutatók rendelkezésére bocsátani, akkor tehát a rendezésnek és a segédletek készítésének is egészen más alapelveken kell alapulniuk, mint amiként ez még az iratképző szerv kezelésében történt. A tudományos kutatás - ép, évtizedek vagy évszázadok távlatából - természetszerűleg egészen másirányú, mint volt a hivatali vagy magánszükséglet. Az iratképző szerv a segédkönyveket is a saját igényeinek kielégíthetese szempontjából készítette s éppen ezért sokszor maguk a segédkönyvek sem teljesen megfelelőek, Illetőleg a bennük való eligazodás is nehézkes. Pl. egyik magánlevéltárunk lajstromozott iratainak mutatói az iratokat nem tárgyuk, hanem jellegük szerint sorolja fel

: ítélet-, adománystb. leveleket sorol fel, vagyis a kutatónak ma már az egész mutatót végig kell olvasnia, hogy meglássa, van-e keresett témájára vonatkozó forrásanyag a szóbanforgó állagban. Tagyis a mutató nem segit az anyag megismeréséhez jobban, mint maga a lajstromkönyv. Amikor tehát egyrészt azt látjuk, hogy az iratok rendezése nem terjedt ki a levéltár minden iratára s az iratanyaghoz készült segédletek sem elégitik ki minden szempontbői a ma tudomáLok.52-10.422/VSné. szakmai továbbképzés.