Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

4. Bakács István: Levéltári rendezések

nyos kutatásának igényeit, önként felvetődik a kérdés: ezek a tények nem befolyásolják-e rendezési munkánkat s ezeket a régi rendszereket nem kellene-e teljesen figyelmen kivül hagyni s az anyagot - különösen akkor, ha teljesen ömlesztett állapotban kerül a levéltárba -a rendezési munka kiküszöbölésével egyszerűen tematikailag feltárni, az anyag feldolgozását a rendezési munka előtt és helyett végrehajtani, Csernov munkájáből tudjuk, hogy ez volt pokrovszkij iskolájának nagy tévedése, amely ugy vélte, hogy a levéltárak rendbehozásának szükségességéről való nézet burzsoá maradvány s a technikai, rendezési munka már meghaladott szakasz a Szovjetunió levéltárügyének épitésében. így elkövették azt a hibát, hogy tematikailag feltárták ugyan a rendezett állagokat é a népgazdaságilag fontos, de rendezetlen állagok anyagából a szovjet hatóságok rendelkezésére mitsem tudtak bocsátani. Tudjuk, hogy a szovjet levéltárák pokrovszkij utáni korszakában visszaállították a régi levéltári rendszereket és felhasználták az egykorú lajstromkönyveket. Ebből tehát következik - amire Yarga Endre előadása részletesen rámutatotthogy az anyag eredeti irattári rendszerét a levéltárnoknak sohasem szabad megváltoztatnia -s egy uj levéltári rendszerré átformálnia. A provenienoia, a regisztratura elv győzedelmeskedett tehát a különböző "levéltári" rendszerek felett s emlékeztetnem kell fellmann Imre előadására, aki rámutatott, hogy a magyar levéltárak iratanyagát mitől mentette meg a regisztatura elvének maradéktalan érvényesülése. Meg kell jegyeznem azonban, hogyha mi a Mohács előtti okleveleket vagy különleges szempontok miatt más iratokat is az eredeti állagból kiemeljük s külön kezeljük, ez nem az eredeti rendszer megbontását jelenti, hanem csupán a kiemelt iratok egyedi forrásértéket van hivatva kidomborítani s osak az a mód volt helytelen, ahogy paulerék az Országos Levéltár diplomatikai gyűjteményének kialakítását végrehajtották, amikor ugyanis a tárgyi szempont:az Árpádkori oklevelek egybegyűjtése volt döntő minden provenienoia és regisztratura felett, összefoglalva tehát a mondottakat: ahogyan az iratok keletkezésükkor, vagy adott esetben ksőbb, de még az iratképző szerv kezelésében őriztettek, azt a rendszert a levéltámoknaV el kell