Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

3. Varga Endre: Levéltári és irattári rendszerek

tik a feudális osztályokat birtokjogaik megvédésében, a birtok határainak épségbentartásában, a hatalmasabb vagy szerencsé sebb vetélytárs által elvett birtok visszaszerzésében, vagy megforditva, a jogtalan bir tokszer zésben*% stb,, ezeken nyugodnak igényeik a paraszt termésére, munéajára, a jobbágyság legkülönfélébb formájú kihasználására, világosan mutatva a levéltér, mint felépítmény-jellegű képződmény szerepót a maga alapjának szolgálatában. Az oklevelek ilyen jelentőségéből következnek viszont azok a veszélyek, amelyek fennmaradásukat a feudális anarchia korában fenyegették, mint hatalmaskodó atyafiak szomszédok erősebb hűbérurak által való elrablás, parasztfelkelések alkalmával a megsemmisülés stb, A nép ugyanis az oklevelekben a maga kizsákmányolásának eszközét felismerve, a kezébe került nemesi udvarházakban, kastélyokban talált Írásokat elpusztítani el nem mulasztótt&

t ahogy erről az 1514-es parasztháborúval kapcsolatban Werboczi is megemlékezik. A nemesség cehát a biztonságosabb magtartás érdekében szivesen bízta okleveleit az egyház különböző szerveinek őrizetére. Ezekből a magánosok által letett iratokból s még inkább a káptalanok és konventek oklevéladó működése során keletkezett :'ratokból - tudjuk, hogy az egyház a hűbériség első szakaszában az Írásbeliséget úgyszólván teljesen a maga számára sajátította ki - már igen korán kialakulnak a kolostori, székesegyházi levéltárak, nálunk az u.n, hiteleshelyi levéltárak. Itt tűnnek fel az első iratkezelési módok, levéltári rendszerek, amelyeket azután a többi levéltárakban, fejedelmek, városok s a feudális nemesség 1B véltáraiban is hasonló rendszerek követnek. Az iratok egy-egy örzchelyen való összegyülekezele korán szükségessé tette a kezelés oly módjának keresését, ami az anyagban való eligazodást a szükséges oklevél feltalálását lehetővé teszi. Az első ilyen kísérletnek az oklevél hátlapjára vezetett tartalmi kivonat s az elintézett ügyekről vezetett regisSstrum tekinthető. Ez a mód azonban csak kisebb anyagnál felelt meg mert keresés esetén kénytelenek voltak a levéltár anyagát a hátlapi regeszták szerint darabonként végignézni. Ahogy az anyag gyarapodott, ez a módszer mind nehézkesebb lett, az iratok időrendbe rakása sem bizonyult kielégítőnek, szükségessé vált tehát az iratok osztályozása. Mint tudjuk az iratokat a nedvesség s az egerek elől ládákban, vashordócskakban, a falra vagy felfüggesztett rudakra akasztott zsákokban őrizték és pedig - hogy kisebb helyen elférjenek - összehajtogatva, kisebb-nagyobb iratkötegekbe, csomókba összekötve. Ahogy a ládák, zsákok száma nő, mind szükségesebbé válik, hogy az anyag bennük valamilyen rendszer szerint legyen csoportosítva s az iratokhoz készült regesztrumok, lajstromok a ládákat zsákokat és iratkötegeket megkülönböztessék, vagyis, hogy keresés esetén csak egy zsák vagy csak egy iratköteg anyagát legyen szükséges átnézni. A zsákok,kötegek tehát jeleket kapnak, rendesen nagybetűket; ha sok az őrzési egység: dupla, hármas, négyszeres, vagy még többszörös L0K-52-9802-FE Varga: Levéltári szakmai tanf.