Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)
3. Varga Endre: Levéltári és irattári rendszerek
betűket, az iratkötegek római számokat vagy megfordítva s igy kialakul a jeleknek az a nehézkes rendszere .ami azután a levéltárakban évszázadokon át szokásban marad-e. A zsák latin neve capsa, a vashordócskáé cista, a láda ladula, az 1ratköteg faeciculus vagy cumulus. A különféle segédeszközök: regisztrumok, lajstromok, elenohusok tehát most már eszerint tartják nyilván az anyagot: Ladula, vagy Capsa A-B-C stb., AA-BB-CC stb., AAA-BBB-CCC stb esetleg a betű hétszeres ismétlésével, ezeken belül további, Fasoiculus, Cumulus,stb.' elnevezésű kisebb egységekkel, amiken belül azután a fejlődés egy további fokán az egyes iratok is pontos megjelölést, folyószámokat, Numerusokat kapnak.' Az anyag tagolásának ez a módja, a nagyobb és kisebb őrzési egységek Ladula, Capsa, Fascicuius, Cumulus stb. sz a vakkal való megjelölése, ugyanúgy mint a betűk és római számok alkalmazása, körülbelül három évszázadon keresztül, a XV-XVTI. századokban főtipusa lesz a levéltári iratkezelésnek, a XVTII-XIX.századra is átnyúlik, tehát abban a korban is megmarad, amikor a káptalanok konventek városok, vármegyék vagy nagyobb családok levéltárai már túlnőnek a zsákok, ládák keretein s szekrényeket, majd szobákat megöltő mennyiségre növekednek, a Ladula Cista, Capsa tehát már régen osak keret-jelölő kifejezések. Úgyanigy válnak a serinium theca (szekrény) szavak is csakhamar valóságos őrzési egysegekből képletes őrzési egységekké. Az anyag ilyen tagolása mint láttuk, együtt járt az iratok bizonyos rendszer szerinti csoportosításával. Ez a rendszerezés az egyes levéltárakban a legkülönbözőbb szempontokból: időrendi, területi, tárgyi alapon, család- vagy személynevek betűrendjében stb. de leginkább oklevélfajok szerint tör'téiat.,'Ez az utóbbi tipus látszik a legelterjedtebbnek, mely tehát az iratokat nem azok tárgya hanem természete, jellege szerint, mint felsőbb helyről jött rendelkezések kiváltságlevelek birtokjogi iratok stb., vagy - pl. a hiteleshelyek levéltáraiban- örökvallások, végrendelkezések birtokbaiktatások, határjárások stb, irategységeibe csoportosítja. A XVI. század fordulóján, a centralizált monarchiák alakulása ide:'én s amikor a királyi hatalom a hűbérurak megzábolázásával az ország feletti tényleges uralom kiépítésére Európa-szerte központi kormányszerveket létesít ezek regisztraturáiban ugyanez, az egykorú levéltári kezelésben általánosan elterjedt rendszer kerül alkalmazásra. Ebben a rendszerben az egy ügyre vonatkozó fogalmazványok és beérkezett iratok elintézés után egymás tói elválasztva, külön-külön sorozatokban kapnak elhelyezést vagy a beérkezett iratokból különböző kezdetleges osztályozási szempontok, pl, küldők szerint megint több sorozatot alakítanak. Vagyi s a tárgyi szempont itt teljesen háttérbe szorul. Erre példaként a feudális-kori magyar legfelsőbb bíróság a kir.Curia levéltárának rendszerét enlitem, ahol külün-külön iratsorozatokat képeztek a legfontosabb királyi rendeletekből, a kevésbbé L0K-52-9802-FE Varga: Levéltári szakmai tanf.
