9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 2. Az irat és az irattan

vezzük. A géppel írt és géppel olvasható iratokhoz tartoznak a különböző lyukkártyák és lyukszalagok, a mágneses szalagok és mágneses lemezek újabban általánossá váló sokasága. (ad 5.) Az iratképzők jellege szerint szoktunk beszélni köziratokról, illetve magániratokról. Közirat a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely közfeladatot ellátó szerv működése során keletkezett vagy keletkezik, illetve közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik; ezeket hivatalos iratoknak is szoktuk nevezni. Magánirat viszont a nem közfeladatot ellátó szerv, valamint a természetes személyek írásbeli tevékenységéből származó irat. Ezen kívül szoktunk beszélni félhivatalos iratokról is, amennyiben valamely magánszemély hivatalos személynek magánjellegű levelében hivatalos kérdéseket is érint, ez ha a címzett magánirattárába kerül, magánirat marad, de ha a hivatalos iratokhoz csatolja, közirattá válik. A köziratot vagy hivatalos iratokat az iratképző szerv jellegének megfelelően szoktuk fogalmilag csoportosítani. így az államhatalmi, igazgatási feladatokat ellátó szervek iratait kormányzati iratoknak, a jogszolgáltatást ellátó szervek iratait bírósági iratoknak, a gazdasági tevékenységet folytató szervek iratait gazdasági iratoknak nevezzük. A magániratok közül legfontosabbak a családi és személyi iratok. Előbbiekhez tartoztak a feudális korban a jogbiztosító, birtokkormányzati iratok, a családtagok levelezései. A későbbiekben a család anyagi helyzetével, gazdálkodásával, társadalmi szerepével kapcsolatos dokumentumokat sorolhatjuk ide. A személyi iratok fogalmával meghatározott személy tevékenységéből származó, illetve az adott személyre vonatkozó iratokat jelöljük. A nem közfeladatot ellátó szervek iratai közé tartoznak például a magánvállalatok, egyesületek, pártok, testületek, egyházak stb. dokumentumai. (ad 6.) Az iratok eltérő stílusjegyeket mutatnak attól függően, hogy a küldő a címzetthez képest fölé-, mellé- vagy alárendeltségi viszonyban volt vagy van-e. Az irattannak azt a részét, amely e jegyek szerint vizsgálja az iratokat rendszerező, vagy szisztematikus irattannak is nevezzük. A fölérendelt helyzetből kiadott iratoknak általában parancsoló jellegük van. Ez a régebbi korokban elsősorban a királytól származó „legfelsőbb kéziratok", valamint a felségelőterjesztésekre vezetett „legfelsőbb elhatározások" formájában jelentkezett. Ma a törvények, rendeletek a tipikusabb esetei a fölérendeltséget képviselő iratoknak, de a felsőbb szervtől az alsóbb szervhez intézett leirat is ebbe a körbe tartozik.