9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 2. Az irat és az irattan

A bevezetés fohászkodással, segítségül hívással (invocatio) kezdődik. A fohászkodás lehet jelképes és szöveges. A jelképes fohászkodást jelekkel (kereszt stb.) fejezték ki. A szöveges fohászkodás számtalan formát ölthet. A cím felsorolás (intitulatio) annak a meghatározása, hogy kinek a nevében kelt az oklevél és az illetőnek milyen címei vannak. Ezt többnyire kiegészíti az alázatossági vagy ájtatossági formula. A címzés annak a megjelölése, kinek szól az oklevél. Többnyire általánosan van megfogalmazva. Salutatio (üdvözlés) állhat a „salutem in Dominó" kifejezésből, vagy a pápai oklevelekben gyakori a salutem et apostolicam benedictionem. Esetleg lehet a „mindörökké" formula is. A tárgyalás az alábbi részekre oszlik: A bekezdés többnyire az oklevél tartalmával összefüggésben lévő közhelyekből álló elvi kijelentés. A közzététel, amely lehet hosszabb szövegezésű vagy lehet csak egyszerű átmenet a bekezdés és az őt követő elbeszélés között. Az elbeszélés tartalmazza a tényeket, melyek arra indították az oklevél kiadóját, hogy az oklevélben leírt cselekményt végrehajtsa. A rendelkezés (dispositio) foglalja magában az oklevél lényegét, vagyis azt a cselekményt írja le, amiért az oklevél létrejött, amit az oklevél tanúsít (adományozás, vétel, eladás stb.). Amennyiben ingatlant érint az oklevél rendelkezése, többnyire megtaláljuk benne a birtok általános tartozékainak felsorolását. A záradékok (clausulae) az oklevélben szereplő rendelkezések megtartására szólítanak fel. Ezeknek mondanivalójukat illetően több fajtájuk lehet: parancsoló, tiltó, megszüntető, szavatossági záradék. A büntetés (sanctio) lehet lelki és világi, azt fejezi ki, hogy a rendelkezésben foglaltak megszegőire milyen büntetés vár. A megerősítés kifejezi, hogy a hitelességre igényt tartó oklevél milyen hitelesítéssel van ellátva. Más felosztás szerint a záradék, a büntetés és a megerősítés éppen egybefüggő szövegezése miatt egyetlen formula, a záradék részeinek tekintendők. A befejezés a következő részekből áll: Az aláírások (subscriptiones). Az oklevél aláírója lehet az oklevél kiadója és az oklevélben leírt cselekmény tanúi, illetve az oklevél kiállításában részt vevő kancelláriai személyzet. A korai időkben az oklevélkiadók nem aláírásukkal erősítették meg az oklevelet, hanem a monogramjukkal, amelybe esetleg egy vonalat maguk húztak. Az ünnepélyes pápai oklevelek jellemzője a kör