9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

II. Kormányzattörténet - 5. Államigazgatás a második világháború után

rozatai csupán a bizottságok tagjait kötelezték. Ilyen típusú szervek korábban is működtek, illetve más, polgári demokratikus berendezkedésű országokban is léteznek. A kormánybizott­ságok egy kisebb csoportja ugyanakkor a Minisztertanács nevében járt el, és az állami szer­vekre nézve kötelező határozatokat hozott. Ezzel tulajdonképpen ismét csorbult egy alkotmá­nyos szerv - ezúttal a Minisztertanács - hatásköre, mert az adott kérdéscsoportban nem az „összminisztérium" döntött, hanem csak egy szűkebb testület, azaz a miniszterek egy részét megfosztották attól, hogy a felügyeleti területüket is érintő egyes kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, és a döntésben részt vegyenek. Különösen jellemző volt a gazdasági jellegű döntések egy részének ilyen szűkebb grémium elé utalása. Az e területen működő, és igen széles hatáskörrel rendelkező, kormánybizottságok sorát a Gazdasági Főtanács (1945-1949) nyitotta meg, majd a Népgazdasági Tanács (1949-1952), illetve a Kormány Gazdasági Bizott­sága (1953-1974) következett, amelyet 1974-ben (valamelyest szűkebb hatáskörrel) Állami Tervbizottsággá szerveztek át. Az 1960-as évek elején létesült a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Bizottsága. Ugyancsak fontos kormányzati jogköröket gyakorolt a Honvédelmi Bi­zottság és a Tudománypolitikai Bizottság is. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a központi államigazgatás különös hatáskörű szervei. Ez azt jelenti, hogy csak az államigazgatási ügyek egy-egy meghatározott csoportjában járhatnak el. A miniszterek, mint egy-egy minisztérium vezetői, tagjai voltak a Minisztertanácsnak, rendeleteket alkothattak és utasításokat adhattak ki. Vezették az állam­igazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágát, irányították az alájuk rendelt vállalatokat és intéze­teket, állami felügyeletet gyakoroltak a hatáskörükbe utalt társadalmi szervezetek és szövet­kezetek felett. Mivel minisztériumot csak az Országgyűlés, illetőleg az Elnöki Tanács létesít­hetett, és minisztert is csak ők nevezhettek ki, ezért az államigazgatási szervek hierarchiájá­ban a legmagasabb szintet ezek képviselték. A miniszter egyszemélyi felelős vezető, a mi­nisztérium részére megállapított összes hatáskör őt illette meg. Ezek közül azonban 1949 után egyre többet ruházott át a miniszterhelyettesekre, illetve az 1968. évi 5. sz. tvr. által létesített államtitkári tisztség viselőjére, olykor egyes főosztályvezetőkre. így a tényleges miniszteri (egyszemélyi) felelősség egyre kevésbé érvényesült. A minisztériumok mellett a többi különös hatáskörű államigazgatási szerv létesítéséről vagy megszüntetéséről általában a Minisztertanács döntött. Ezen országos hatáskörű szervek­re is érvényes, hogy egy adott szakterület vonatkozásában országos illetékességgel láttak el államigazgatási feladatokat. Ilyen szervek természetesen korábban is és jelenleg is vannak. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom