9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

I. Irattani ismeretek - 9. A minősített iratok védelme, a titkos ügykezelés

továbbra is tömegesen minősítették államtitokká és szolgálati titokká, így az iratmennyiség többszörösére duzzadt. A titokvédelem átfogó szabályozására 1971-ben került sor. A 14/1971. (IV. 15.) sz. Kormányrendelet meghatározta az államtitok és a szolgálati titok fogalmát és védelmét, a 31/1971. (IX. 23.) BM rendelet előírta az államtitok és szolgálati titok védelmére vonatkozó eljárási rendet, szabályozta a titkos ügykezelés szervezetét, feladatát, rendjét, az iratkezelést, irattározást, selejtezést, megsemmisítést. Az újabb szabályozás az 1987. évi 5. sz. tvr. az államtitokról és a szolgálati titokról, továbbá annak végrehajtására kiadott 17/1987. (VI. 9.) MT sz. rendelet volt. Ekkor már a minősítés jelölésével egyidejűleg fel kellett tüntetni a minősítés érvényességi idejét is. Ennek lejárta után az irat minősítése külön intézkedés nélkül is megszűnt. Magyarországon a rendszerváltás után eleget kellett tenni a demokratikus államberendezkedés egyik meghatározó jegyének, a közigazgatás nyitottságának, átláthatóságnak. Ezért alapvető törvények születtek: a korábbiakban többször említett Ltv., (1995. évi LXVI. tv.), a személyi adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv., valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény. Ezek biztosítják a köziratokban megtestesülő közérdekű adatok teljes körű védelmét. Nem tartozik e körbe a civil szféra védelmét szolgáló magán jellegű titok, a bank-, üzleti-, adó-, biztosítási-, orvosi-, ügyvédi stb. titok. Ezek fogalmát és kezelésüket külön törvények szabályozzák. A titokvédelmi törvény az állam biztonsági igényének, illetve kötelezettségének megfelelően, az információszabadság szem előtt tartásával szabályozza az egyes közérdekű adatok minősítését. Az információszabadság ugyanis sehol nem lehet korlátlan, a teljes nyilvánosság egyet jelent a kiszolgáltatottsággal. Ezért minden állam védi polgárainak személyes adatait és az ország biztonságára, a nemzeti szuverenitásra, a honvédelemre, a központi pénzügyi és devizapolitikára, külügyi kapcsolatokra, bűnüldözésre vagy bűnmegelőzésre, igazságszolgáltatásra vonatkozó információit. Ez a védelem pontosan körülhatároltan, szigorú törvényi előírások mellett történik, azért, hogy ne alakuljon ki állami információs monopólium, amely az állampolgárt elzárja az alapvető jogai gyakorlásához szükséges ismeretektől. Törvényi szabályozásaink szerint az információszabadság legfőbb korlátját az államtitok, a szolgálati titok, valamint az adatvédelmi törvény 19. §-ának (5.) bekezdésében foglalt belső használatra készült, illetve döntés-előkészítő iratok jelentik. A döntés-előkészítő iratok megismerhetőségének korlátozását az indokolja, hogy a közhatalmi szervek döntései általában