7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

1. Irattani alapfogalmak

történt - és csak a legszigorúbb forráskritikai tanulmányozás alapján lehetett megállapítani valamely oklevél valódiságát. De csak J. Mabillon „De re diplomatica" (Párizs, 1681) c. könyvének megjelenése után beszélhetünk önálió oklevéltanról. Könyve a maga idejében igen nagy érdeklődést váltott ki egész Európában, mivel a dinasztiák régóta dúló oklevélháborúinak eldöntéséhez nyújtott tudományosan elfogatható alapot. Az újabbkori irattan természetesen használja az oklevéltan vizsgálati módszereit, de a valódiság megállapításán túl fokozott figyelmet fordít az iratok ügyvitelben betöltött szerepének és történeti forrásértékének vizsgálatára. E célok érdekében többnyire a következő szempontok szerint csoportosítjuk az iratokat, illetve vizsgáljuk az egyes darabokat: 1. formai, külső ismertető jegyeik szerint, 2. belső, szerkezeti elemeik szerint, 3. tartalmi ismérveik szerint, 4. fejlődéstörténeti szempontok szerint, 5. az iratképzők jellege szerint, 6. az iratképzők egymáshoz való viszonya szerint, 7. az iratoknak az ügyvitelben elfoglalt helye szerint, 8. az iratoknak az ügyvitelben betöltött funkciója szerint, 9. ügyviteli, történeti értékük szerint. Az irattannak azt a részét, amely a formai, külső ismertetőjegyek és a belső, szerkezeti elemek szerinti vizsgálattal foglalkozik, együttesen analitikus irattannak is szokták nevezni. Az iratoknak ezek az elemei az idők folyamán nagy változáson mentek át, és sokszor már ezekből is következtetni lehet az iratok korára, keletkeztetőjére - esetleg olyan adatokra is, amelyek magából az iratból nem derülnek ki. (ad.1.) A külső ismertetőjegyek közül a legszembetűnőbb az irat formája és terjedelme. A magyar írásbeliség kezdetén az oklevelek hártyáinak nagysága és alakja különböző volt. Az egységes forma kialakulása a papír és a papíroklevelek megjelenésével függött össze: a papírmalmok által használt sziták egységes mérete következtében. A 16-17. században ennek folytán kialakult az ívforma, illetve az ív kettéhajtásával a fólió-alak, amely így két lapból állt. Az írógép megjelenésével, a múlt század végétől indult meg az az egységesítést célzó folyamat, ami a mai irodai papírszabványokhoz vezetett.