4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

III. Levéltári ismeretek - 2. A levéltárügy 1945-től 1995-ig

- a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria) iratait. Az állami kerületi levéltárak számát, területi beosztását, székhelyét a Minisztertanács rendelettel határozta meg. Szervezeti és ügyviteli szabályzatukat a művelődésügyi miniszter adta ki. A leglényegesebb változás e levéltárak illetékességi körében következett be, mely szerint átvették - a volt vármegyei, városi, községi levéltárak anyagát, - a káptalanok és konventek által őrzött volt hiteleshelyi országos levéltárak, - a közgyűjteményekben őrzött (múzeum, könyvtár) levéltári jellegű iratgyűjteményeket, - az 1949. évi VII. tv. értelmében állami tulajdonba került hitbizományok levéltári anyagát, - a kerületben székhellyel bíró hatóságok, hivatalok, testületek, intézetek, intézmények és az állami vállalatok már nem használt iratait, - a megszűnt nemzeti bizottságok irattárait, valamint a megfelelő országrészre vonatkozó történeti értékű iratokat. E tvr. szerint is fennmaradtak, bár korlátozott jogkörrel a magánlevéltárak „nemzeti érdekű magánlevéltárak" elnevezéssel. Az idézett tvr. végrehajtási utasítása a 185/1951.(X.23.) MT sz. rendelet volt, és ezen kívül tárcaszintű utasítások is megjelentek. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium [1610-26/1950.] VKM sz. alatt intézkedett, mely rendeletében a gyűjtőkör meghatározása mellett a levéltárak további feladataira helyezte a hangsúlyt. Elrendelte, hogy a levéltárak a birtokukba került hatalmas mennyiségű iratanyagról egy éven belül alapleltárt készítsenek. Az egységes levéltári hálózat kiépítése azonban nem volt egyszerű. Az egy városban lévő megyei és városi levéltárak nem rendelkeztek megfelelő épülettel, melyben mindkét gyűjtemény elfért volna. Hódmezővásárhely, Szeged, Baja törvényhatósági jogú városokban nem működött megyei levéltár, így irataik elhelyezésére külön megoldást kellett keresni. A megyei városok közül többször költöztették Nagykőrös iratanyagát is. Külön gondot jelentettek a nemzeti érdekű magánlevéltárként működő egyházi levéltárak ügye. Ezeket - mint láttuk - a hiteleshelyi anyag kivételével nem vonták be az egységes hálózatba. Azonban az akkori politikai vezetés egyházpolitikájának részeként az értékesebb dokumentumokat őrző katolikus levéltárakat „iratvédelemre'* hivatkozva közös kezelésbe vették. Ez annyit jelentett, hogy a levéltárba annak egyházi kezelői csak állami