4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

III. Levéltári ismeretek - 1. A levéltárak kialakulása és története 1945-ig

Mint jeleztük, a szabad királyi városok levéltáraiban az 1810-es évektől valósították meg következetesen II. József rendelkezéseit a közigazgatási és bírósági iratok szétválasztásáról. A városok egy részében ekkor új regisztratúra kezdődik: Pesten 1813tól, Budán 1814-től. Budán azt is elrendelték, hogy a törvényszéki iratok külön kezelése mellett formai és tárgyi alapon bizonyos iratfajtákat az eredeti regisztratúrától elválasztva tartsanak együtt (pl. népösszeírásokat, tisztújítások iratait, tervrajzokat, térképeket stb.). A pozsonyi levéltár ebben az időben oklevelekre, városi könyvekre (felsőbb rendeletek, jegyzőkönyvek, városgazdálkodási, bírósági könyvek) és iratokra (közigazgatási, bírósági, gazdasági, intézményi) oszlott. Marosvásárhelyen az 1824-ben befejezett rendezéskor az alábbi egységeket alakították ki: Oklevelek (-1637-ig), közigazgatási iratok (1637-1824), peres iratok (1785-1824), birtokokra vonatkozó valamint adózási iratok (mindkettő 1824ig)A XIX. század elején egyre több mezővárosban alkalmaztak önálló levéltárost is: 1834-től Szentesen, 1837-től Kecskeméten, 1844-től Szombathelyen, 1846-tól Baján, 1848-tól Kiskunfélegyházán. Az 1848-1849-es években keletkezett iratokat néhány város levéltárában külön kezelték, és a megyéknél eredményesebb volt az 1850-es években az iratkezelési reformok bevezetése is. 1871 után megalakultak a törvényhatóságok a szabad királyi és az e jogokkal felruházott egyéb városokban is: az elkészült szervezési szabályrendeletekben a levéltári feladatok ellátása is szerepel. 1873-ban Pest, Buda, Óbuda egyesült, ami a három levéltár elvi összevonását jelentette. Az 1871. évi községi törvény szerint a rendezett tanácsú városok is kötelesek voltak levéltárost alkalmazni. A XIX. század második felében néhány városi levéltárban igen kiváló szakember dolgozott, akik nemcsak rendezték a rájuk bízott iratokat, hanem sokat tettek feldolgozásuk, megismertetésük terén is (pl. Szegeden Reizner János, Pesten Schmall Lajos, Kassán Kemény Lajos, a XX. századból pedig a fővárosi Gárdonyi Albertet, a soproni Házi Jenőt, a pozsonyi Kovács Ferencet említhetjük). Az 1883. évi I. tc. képesítési előírásai vonatkoztak a törvényhatósági jogú városok levéltárosaira is, de a rendezett tanácsú városoknál nem volt ilyen előírás. 1901-ben a fővárosi levéltárat sikerült fizikailag is egyesíteni. A 710/1901. számú közgyűlési határozattal a levéltár - elválasztva az irattártól - önálló szakhivatal lett.