2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés

akik a céhben tanultak és szabadultak fel. 1831-től engedélyezte, hogy a legények szolgálatuk alatt bármikor felmondhatnak, nem kell megvárniuk az év végét.

15 1830-ban gr. Széchenyi István reformokat sürgető első nagy munkája, a Hitel külön fejezetet szentel a céheknek „A céhek s limitatio feleslege" címmel, melyben sürgeti azok eltörlését.

16 A törvényhozás azzal, hogy 1840-ben megalkotta a XVII. tc.-t „A gyárak jogviszonyáról", megtette az első lépést az iparszabadság felé. 1847-ben a Helytartótanács „Ipar Rend" címmel újabb tervezetet adott közre, de az égető kontár-kérdést ezzel sem oldotta meg. Ez a céhes ipartörténetben először Klauzál Gábornak sikerült. 1848. június 9-én 1530. sz. alatt Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 106 §-ból álló, az eddigi céhszabályzatokat módosító rendeletet adott ki, melyeket addig kívánt a forradalom kormánya érvényben hagyni, „míg az iparügy teljesen és kimerítően rendeztetik". A Batthyánykormánynak nem volt célja a céhek megszüntetése - politikailag nem is lett volna ez taktikus lépés -, csak reformálni kívánta azokat, továbbra is meghagyva a céhes kereteket, de szabaddá téve az utat a céhen kívüli ipar kibontakozásához. Legfontosabb rendelkezései: lehetővé tette az iparosok részére a céhen kívüli munkát, megkönnyítette a céhbe jutás feltételeit azáltal, hogy csökkentette a felvételi díjakat és enyhített a remeklés feltételein, a munkabér összegét a mester és legény szabad egyezkedése tárgyává tette, szigorúan maximálta a munkaidőt, a mesterlevéllel rendelkező céhen kívüli kézmüiparosok, akik eddig csak hatósági engedély alapján űzhették iparukat, minden további nélkül remekpróbát tehettek, de a céhgyűléseken már azt megelőzően is részt vehettek, s azok a legények, akik önálló műhelyt akartak nyitni, és segédet nem tartottak külön, engedély nélkül tehették azt. Klauzál céhszabályzata egy sor további intézkedésével sokat javított a legények helyzetén anélkül, hogy alapjában érintette volna a korábbi céhes kiváltságokat.

17 A szabályzat részletesen meghatározta az inasok, a segédek és a mesterek jogát és kötelességét, intézkedett a betegek segélyezéséről, a remeklés módozatairól, a céh vagyonáról, jövedelméről, a céh igazgatásáról, a céhgyűlésről. Mint tudjuk, a céhszabályokat módosító rendelet nem sokáig volt érvényben. A forradalom bukását követő abszolutizmus időszakában a céhek is szigorú politikai felügyelet alá kerültek, tehát részükről fel sem merülhetett többé az önálló szabályalkotási jog megtartásának gondolata, a közjogi jellegük is teljesen háttérbe szorult. Sem Klauzál intézkedései, sem Geringer 1851. év február 6-án hozott ideiglenes, de közel egy évtizeden át érvényben tartott utasítása nem törölte el a céheket, igaz ez utóbbi újak alapítását már nem engedélyezte. Az „ideiglenes utasítás" a szabad verseny alapján állott, kimondott elve volt, hogy mindenki, aki a törvényesen előírt feltételeknek megfelelni képes, törvényes igényt támaszthat az őt illető iparűzési jog elnyerésére, s a többi kereskedőnek vagy iparosnak a konkurencia miatti panaszai nem vehetők figyelembe. Ugyanez a céh által űzött iparokra is állott, s a céheknek nem volt jogcímük rá, hogy tiltakozzanak az iparüzleti jog új folyamodók számára való megadása ellen. A polgári értelemben vett iparszabadság, az előjogoktól mentes szabad iparűzés lehetősége azonban továbbra is váratott magára, mivel a 216 §-ból álló „ideiglenes utasítás" szintén megkövetelte, hogy azok a mesterek, akik olyan településen űzik iparukat, ahol céhszervezet működik, a megkívánt feltételek teljesítésével belépjenek a céhbe. A belépést rendi, vallási vagy nemzetiségi okból a céhek nem tilthatták meg, e rendelkezésnek a zsidó kézművesek szempontjából volt jelentősége. Sőt, annak ellenére, hogy a rendelet fenntartotta az 1840. évi XVII. tc. rendelkezéseit, a 71. § lényeges megszorítást tartalmazott a gyáripar szabad űzésére nézve, miu-