2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés

I. Szervtörténeti bevezetés 1. A céhek keletkezésének, jogi szabályozásának, belső életének vázlatos története A céhek keletkezése A kézműves céhek keletkezése a középkorba nyúlik vissza. Kezdetben nem is annyira az egynemű ipar űzésére, hanem egyrészt a közös honvédelmi szolgálatra, a kapuk, bástyák őrzésére alakult társulásokból, másrészt a már meglévő vallásos és jótékonysági egyesületekből fokozatosan nőttek ki a XTV-XVI. sz. folyamán az egy-egy iparág kézműveseit összefogó érdekvédelmi szervezetek.

1 Tömören a következőképpen definiálhatók: a céhek általában az adott településen (több településen), ugyanazon (vagy rokon) ipart űző, mesterjogot nyert kézművesek munka-, érdekvédelmi, tehát gazdasági szervezetei voltak. Létrejöttükben nagy szerepet játszott az a szükségszerűség, hogy a városok és a kézművesipar fejlődésének velejárójaként el kellett látniuk bizonyos ipari, közigazgatási és bíráskodási teendőket, melyek ellátására a városok vezetősége nem készült fel. így a céhek feladata volt az inas- és legényügyekkel kapcsolatos összes teendőn kívül az ipari képesítés elbírálása, az iparűzésre vonatkozó jogosítvány megadása, miután a céhbe való felvétel jelentette az ipar megkezdésére való jogot.

3 A céhek saját önkormányzatuk alapján működtek. Jogaikat uralkodói privilégium alapján nyerték. Kötelességeiket és kiváltságaikat a céhlevélben, illetve a céhszabályokban rögzítették, melyet a privilégiumot kibocsátónak hitelesíteni kellett. Kiváltságaikat kaphatták a királytól, a földesúrtól vagy a városi tanácstól. A céheknek adott privilégium magában foglalta az átruházott jogot az ipari közigazgatási teendők ellátására és ily módon felhatalmazást nyertek arra, hogy működésüket érintő ügyeik szabályozására rendeleteket hozhassanak (statútum-alkotási jog), mely jog, mint létező szokásjog még Verbőczy Hármaskönyvébe is bekerült.

4 így a céhszervezet az e privilégiumokban biztosított önkormányzat alapján, a rendi hierarchiában önálló egység volt. A XVIII. század közepéig - a céhek kiváltságait csorbító első szabályozásokig - nem kötődtek szorosan külső szervekhez (a városi tanácshoz, a földesúrhoz), gondosan ügyeltek függetlenségük megőrzésére. Magyarországon az első céhek a XIV. század második felében jöttek létre, de a városi céhszerveződés virágkora a XV. századra esett. A török uralom idején a megszállt területeken a kézművesipar fejlődése visszaesett, de a hódoltság megszűnése után, a felszabadult vármegyék területén a XVIII. században és a XLX. század első évtizedeiben elsősorban a mezővárosokban, később pedig a falvakban, soha nem látott méreteket öltött a késői céhes szervezkedés.

5 A céhek jogi szabályozása Mint már említettük, a céhek évszázadokon keresztül privilégiumok alapján működtek. A céhek közhatósági jellegét, statútum-alkotási és bíráskodási jogát az egész középkoron át elismerték. Kezdeti haladó szerepüket azonban idővel elvesztették, és merev szabályaikkal egyre inkább a kívülálló iparosok számára zárt, nehezen „bevehető" szervezetekké váltak.