15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

• később még tárgyalandó kataszteri felméréseket az e célra szervezett felügyelőségek végezték, és nem foglalkozott a Katonai és Polgári Kormány Építészeti Osztálya a jobbágyfelszabadítás során keletkezett térképekkel sem. Az úrbéri viszonyok eltörlésével, a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos rendelkezést az országgyűlés 1848. március 18-án hozta, három nappal a pesti forradalom kitörése után, és az 1848:9. tc.-ként hagyta az országgyűlés jóvá. E törvény eltörölte az úrbéri szerződések alapján eddig teljesített szolgáltatásokat, a kilencedet, robotot, cenzust, sőt a 13. tc. az egyházi tized eltörléséről is intézkedett. A 10. te. elrendelte az uradalmi és jobbágyföldek elkülönítését olymódon, hogy a korábban végrehajtott regulációk és legelő-elkülönítések érvényben maradtak. A törvények kiadása érzékenyen érintette az egyházi javadalmakat. Nemcsak a jobbágyi munkaerő veszett el számukra, hanem megszűnt a tizedszedés lehetősége is. Az ország lakosságának megnyugtatására 1849-ben az újra berendezkedő Habsburg hatalom ismételten biztosította a parasztságot, hogy a jobbágyfelszabadítást fenntartja. Hatósági közleményekben különböztették meg az általuk megszűntnek tekintett úrbéres és a fenntartandónak ítélt nem úrbéres szolgáltatásokat, de a részletkérdések szabályozására még öt évig várni kellett. Az úrbéri pátens - Ferenc József nyilt parancsaként - 1853. március 2-án jelent meg.^^^ Ez az 1848 évi törvényekkel összhangban felszabadultnak és jobbágyi tulajdonnak ismerté el a telki állományt, amely kb. 7,9 millió kh-t tett ki a szűkebb Magyarország /Erdély, Horvátország, Szlavónia nélkül/ területén. A parasztság használatában lévő maradványföldekért /kb. 1,4 millió kh/ viszont földben vagy pénzben kárpótlást kellett adni , az irtásföldek nagyobb részét - irtásbér fejében - a földesúr magához válthatta, kisebb része pedig szintén külön megváltási teher vállalása mellett kerülhetett a volt jobbágysághoz. A pátens a szőlődézsmát nem törölte el, a megváltás lehetőségét a földesúrtól tette függővé, terhét pedig a parasztságra hárította. A kutatók