15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.
3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire
számításai szerint a volt jobbágyság az új rendelkezések értelmében minden ötödik holdat saját maga váltott meg. A pátens pozitív rendelkezése volt, hogy kötelezővé tette a legelők és erdők elkülönítését. Egy jobbágytelekhez 3 - 16,5 kh közti legelő, 1,5 - 6 kh erdő tartozott, ami a telekhányad arányában csökkent, a zsellérek illetményét pedig az 1/8 telkesekével azonos mértékben határozták meg. A földesúri és parasztbirtok gazdasági egybekapcsoltságának felszámolása a kapitalista agrárfejlődés feltétele volt. A volt jobbágyok és földesurak az úrbéri per során juthattak hozzá területeikhez. A birtokrendezések lebonyolítására a megyékben úrbéri törvényszékeket, kerületenként főtörvényszékeket szerveztek, melyek felett a legfőbb úrbéri törvényszék állt. 1861től az úrbéri perekben az alispáni bíróság, a megyei törvényszék, a királyi tábla itélt. 41/ Az eljárást az első fokon benyújtott keresetlevéllel kellett megindítani, melyet akár a község, akár a földesúr kezdeményezhetett. Az egyházi birtokokon az első lépést rendszerint az uradalom tette meg. A keresetlevél javaslatot tartalmazott a majorsági terület nagyságáról, az irtásföldek megváltásáról, a maradványföldekről, az erdők, legelők elkülönítéséről. Az eljárás során elengedhetetlen volt a "regulatio", azaz annak megállapítása, van-e egyáltalán a községben úrbériség, ez mekkora területű, mennyi maradványföldet tarthat meg a jobbágy, mennyi irtásföldet válthat vissza a földesúr. Ezt követte a "segregatio", az erdőés legelő elkülönítés előkészítése, annak meghatározása milyen 42/ nagyságú illetmény jusson a parasztoknak telkenként. A falvak lakossága és a földesúr megegyezéssel döntötte el, hogy a telkek kimérését összekötik-e a tagosítással, illetőleg azt a volt jobbágyok több részben kapják-e meg. A térképek alapján úgy tűnik, hogy az egyházi birtokokon inkább a tagosítás volt általános.^/ így az uradalom és a parasztbirtok dűlőnkénti parcellázásával a legritkább esetben találkozunk/Legfeljebb arra van példa, hogy a volt jobbágyok telkeit nyomásonként osztották ki,
