13. A számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása. Szerk. Tamáska Péter. Bp. 1992. ÚMKL 131 p.

Bácsa Imre: A számítástechnikai adathordozók archiválása című TKA kutatási téma zárójelentése

okoz." Javaslatának lényege, hogy az adatbázisok archiválásának központi szabályozása, nyilvántartása a következő főbb tevékenységekre terjedjen ki: - adatbázisok dokumentumainak archiválása - központi meta-adatbázisrendszer kialakításának szabályozása - adatbázis file-ok archiválásának szabályozása. Az első ponttal kapcsolatban a következőket állapítja meg: "Az adatbázisok dokumentumainak archiválására azok az előírások, szabályozások érvényesek, amelyek általában a számítástechnika alkalmazásánál keletkezett dokumentációkra vonatkoznak. Ezért véleményünk szerint ez külön szabályozást nem igényel, az általános iratkezelés részeként kell kezelni, mivel a számítástechnikai eredetű levéltári anyagokra a klasszikus levéltári értékelés elvei és gondjai egyaránt érvényesek." A második és harmadik pontban megfogalmazott feladatok elvégzéséhez szükségesnek tartja egy szakértőcsoport létrehozását, és részletesen kifejti a csoport munkatervét a kialakítandó metaadatbázisrendszerrel és az adatbázis file-ok archiválásával kapcsolatban. Femncz László tanulmánya elemzi az "Ajánlások" befejezése óta eltelt időszakban a számítógépek minőségi fejlődését: - az on-line hozzáférés általánossá válása, - a nagy, 1-8 Mbyte memória, 1-4 Qbyte lemezkapacitás a nagyszámítógépeken, ezekre alapozott új software, - nagyszámú (olcsó) személyi számítógép (IBM-PC) felhasználása, újabban hálózatban is. Felhívja a figyelmet a számítógépek alkalmazásának új sajátosságaira: - az adatfelvétel sokszor automatikussá (pl. vonalkódok gépi leovasása, mérésadatgyűjtők, stb.) vagy közvetlen képernyőssé vált, - a közvetlenül felvett adatok (feldolgozás, tárolás előtti és utáni) továbbítása is számítógéppel történhet, - az adatok gépi feldolgozása fokozatosan kiszorít minden manuális munkát és terméket, egyrészt a költségek csökkentése, másrészt a hosszabb távon megtérülő szakmai előnyök miatt, - az adatok archiválása az on-line, hálózatos rendszereknél technikailag és logikailag is bonyolultabbá válik. A továbbiakban megvizsgálja a hagyományos iratok és a gépben tárolt adatok megfeleltethetőségét a különböző feldolgozási technikák esetében. A gépi adathordozókon lévő adatok megőrzésének - Kálniczkyhoz hasonlóan - két fajtáját különbözteti meg: • technikai célú mentés - levéltári célú megőrzés, amelyre a konkrét rendszertől, géptől független, valamilyen, az adott időszakban elfogadott és elterjedt szabvány szerinti formában van szükség. Elemzi az archiválás jelenleg ismert technikai megoldásait: • mágneses adathordozók (szalag, floppy, stb.) - mikrofilm - CD lemezes tárolás Javaslatai a megoldásra vonatkozóan: a levéltárnak szakmailag fel kell készülnie arra, hogy egyre több levéltári értékű vagy azzá váló adatot, dokumentumot - számítógéppel készítenek, - teljességgel csak gépi adathordozón és gépi formában tárolnak, • géppel használnak, - ha a levéltár nem gondoskodik róluk, a mai gyakorlat (ós szabályozás) mellett az adatok tulajdonosai előbb-utóbb nyomtalanul kitörlik. A levéltár mérje fel az illetékességébe tartozó rendszereket és azok jellemzőit, és ezeket egy speciális meta-adatbázisban rögzítse, így információkat tud szolgáltatni a kutatóknak. Az adatok őrzését akkor kellene átvennie a levéltárnak, ha a tulajdonos az adatot (dokumentumot), vagy annak levéltárilag megőrzendő verzióját - a saját, rá vonatkozó jogszabályok alapján - a maga számára törli, vagy törölhetné. A levéltárnak a már máshol számítógépen levő anyagot a rá vonatkozó technikai információkkal együtt szabványos archív formára kellene alakítania és így tárolná pl. CD lemezen. 4. A témához nem szorosan kapcsolódik az e pontban megfogalmazott feladat, azonban a levéltári és számítástechnikai szakemberek jobb együttműködése érdekében szükségesnek ítéltük, hogy a két terület szakkifejezéseit megmagyarázó terminológiai kisszótár készüljön. A kisszótár összeállítását Nyulásziné dr. Straub Éva végezte a két szakterület témaköréből. A címszavak válogatásánál egyik szakterület esetében sem törekedett teljességre, alapvető szempontja az volt,