10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

2. kötet - 12. Az iratok selejtezése

Más dokumentumokban olyan adatok vannak, amelyek csak aktuális, gyakorlati értékűek az adott intézmény vagy egyes állampolgárok számára. Egy bizonyos idő elteltével jelentőségüket elveszítik és nincs szükség arra, hogy tovább őrizzük őket. A történeti értékű iratokat végleges megőrzésre veszik át a levéltárak. A tájékoztató jellegű iratokat időlegesen a hivatali irattárak őrzik és az őrzési idő lejártával azokat ki lehet selejtezni. A selejtezés azért az irattári munka egyik legfontosabb, legfelelősségteljesebb része, mivel ennek során az iratok sorsáról döntünk. Amikor selejtezünk, sohase feledjük el, hogy az elveszett iratot már nem lehet pótolni. Ezért nagyon óvatosan kell a kiselejtezendő anyagokat kijelölni. A nagyfokú óvatosság mellett szükség van az iratok értékének reális megítélésére is, egyébként az értéktelen iratok kiválasztása nem lehetséges. A szükségtelenül visszatartott iratok u.i. nehezítik a munkát, sok felesleges gondot okoznak. Ezért állandó megőrzésre csak azokat az iratokat jelöljük ki, amelyek az illető szervek tevékenységét legteljesebben tükrözik. A selejtezési munka lebonyolítására vonatkozó rendeletek

. Annak megállapítására, hogy mi a népgazdaság és tudomány szempontjából jelentős irat, milyen iratok selejtezhetők, illetve a vállalatoknál, intézményeknél milyen eljárásokat kell folytatni az iratselejtezések során arra iránymutatást adnak a vonatkozó rendeletek. A levéltárak állami kezelésbe vétele után az 1951. október 23-án kiadott 185/1951. MT számú, a közületi szervek iratainak megőrzéséről és selejtezéséről szóló rendelet és végrehajtási utasítása (131-10/1952. BM számú utasítás) alapján indult meg az iratselejtezés országosan. 1945 után ez volt az első olyan rendelkezés, amely valamennyi állami szerv számára kö-